Kovács úr (egy kicsit még mindig) pácban – átsorolások

A beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. Ahhoz, hogy a beszámoló megfelelhessen ennek az elvárásnak, a zárlati feladatok során bizonyos átsorolásokat is el kell végeznünk.

Kovács úr fintorogva tolta íróasztala szélére, a papírkosár felé az aznapi diétás ebédjét: a kockákra vágott almát, amelyhez most a változatosság kedvéért néhány szelet, papírvékony sonka társult.

Egy műanyag tasakból óvatosan kiemelt egy csomagot, kibontotta: egy jókora lángos volt az, gazdagon megkenve tejföllel, meghintve reszelt sajttal, fokhagymával. Néhány másodpercnyi habozás után, finoman leemelte az almákról a sonkaszeleteket és ügyesen elrendezte azokat a reszelt sajtkupacon. Nyelt egyet, lehunyta a szemét, a lángos fölé hajolt, nagyot szippantott az ínycsiklandozó illatból. Éppen beleharapott volna a tésztába, amikor megcsörrent a mobilja. Klárika hívta.

Mit akarhat? – morgott magában Kovács úr. A könyvelő Lajos dolga. Elvégre azért van az ügyvezető, hogy az foglalkozzék a csip-csup ügyekkel. Amikor felvette Lajost a cégbe, rögtön megmondta neki, hogy csak a valóban nagyon fontos dolgokkal zargassa, minden mást intézzen el maga. Kovács úr emlékezete szerint, a társaság eddigi, mintegy húszéves működése alatt nem volt olyan horderejű esemény, ami valóban az ő beavatkozását igényelte volna.

–Klárika, tudod, hogy a könyvelési dolgokról Lajossal kell beszélned. Miért nem őt hívod? Mi? Ő mondta, hogy velem beszélj? – Kovács úr fejében kifejezetten barátságtalan gondolatok cikáztak arról, hogy ügyvezetőjének kit és milyen célból kellene, lehetőleg most azonnal meglátogatnia. – Nem szabad olyan emberre bízni egy céget – állapította meg magában Kovács úr –, aki nem hajlandó megenni a csülkös pacalt, és csak alkoholmentes sört iszik.

– Hogy érted azt, hogy mik a szándékaim? Biztosíthatlak, hogy legyen szó bármiről is, az én szándékaim mindig… – Kovács úr hirtelen zavarba jött.

–Klárika – mondta óvatosan –, én egy tisztességben őszülő és pocakosodó családapa vagyok. Ha esetleg félreérthetően viselkedtem… Ha neked esetleg vannak velem kapcsolatban romantikus… Most mit nevetsz?

– A teherautó? Mondtam Lajosnak, hogy el kell adni. Mit számít az, hogy addig használjuk-e azt a nyomorult tragacsot vagy sem?

Mielőtt elárulnánk, mit felelt Klárika a kérdésre, foglaljuk össze, mit is fontos tudnunk a számviteli törvény szerinti átsorolásokról! 

A beszámolónak a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről és azok változásáról megbízható és valós képet kell mutatnia. Ahhoz, hogy a beszámoló megfelelhessen ennek az elvárásnak, a zárlati feladatok során bizonyos átsorolásokat is el kell végeznünk, mint például a következő üzleti évben esedékes törlesztő részletek, ami azt jelenti, hogy a befektetett eszközök közül a forgóeszköz közé soroljuk be az eszközöket a lejáratuk alapján.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.)  27. § (3) bekezdése szerint tartósan adott kölcsön kapcsolt vállalkozásban mérlegtétel azokat a pénzkölcsönöket, tartós bankbetéteket tartalmazza, amelyeknél a pénzformában kifejezett fizetési igények teljesítése, a betét megszüntetése a tárgyévet követő üzleti évben még nem esedékes. Azaz e tételek a fordulónaphoz viszonyítva egy éven belül esedékessé válnak. Hasonló az átsorolás a kötelezettségeknél is. Az Szt. 42. § (3) bekezdése szerint rövid lejáratú kötelezettség az egy üzleti évet meg nem haladó lejáratra kapott kölcsön, hitel, ideértve a hosszú lejáratú kötelezettségekből a mérleg fordulónapját követő egy üzleti éven belül esedékes törlesztéseket is.

Meg kell jegyeznem, hogy az említett átsorolások főkönyvi könyvelése nem kötelező – bár szerintem hasznos –, a számviteli törvény elvárásainak eleget tesz ezeknek helyes besorolása a mérlegben.

Az is előfordulhat, hogy valamely eszköz használatában történik változás. A számviteli törvény szerint [23.§ (5) bekezdés], ha egy adott eszköz használata, rendeltetése a besorolást követően megváltozik, mert az eszköz a tevékenységet, a működést tartósan már nem szolgálja vagy fordítva, akkor annak besorolását meg kell változtatni, az eszközt – legkésőbb a mérlegkészítés időszakában, a mérlegfordulónapra vonatkozóan – át kell sorolni a befektetett eszközök közül a forgóeszközök közé vagy fordítva, a forgóeszközök közül a befektetett eszközök közé. 

Ilyen eset lehet, ha a tárgyi eszközt a jövőben forgóeszközként hasznosítja a vállalkozó – például eladásra szántan kerül be a készletek közé –, vagy a bankbetéteket és a tartós befektetéseket a vállalkozó forgatási céllal hasznosítja a jövőben. Lehetséges természetesen fordított helyzet is. A lényeg az, hogy a fordulónapra vonatkozóan végre kell hajtani az átsorolást. 

A követelés jellegű tételeknél és kötelezettségeknél meg kell vizsgálni azt, hogy a követelés, a kötelezettség kivel szemben áll fenn? A kapcsolat szorosságának megfelelően kell a mérlegben a kapcsolt, jelentős vagy egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szembeni követeléseket vagy kötelezettségeket szerepeltetni. Ehhez legtöbbször átsorolásra van szükség.

Az is lehetséges, hogy bizonyos számláknak „nem rendes” egyenlege van: például, ha a követelés számla követel, vagy a kötelezettség számla tartozik egyenleget mutat. Ha a számla (számlák) egyenlege(i) alapján a „követelések kötelezettséggé”, vagy a „kötelezettségek követeléssé” válnak, akkor szükség van az átsorolásra. Az előbbieket az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek, az utóbbiakat pedig az egyéb követelések közé kell átsorolni. A gyakorlatban ilyen lehet például adó vagy vevői túlfizetés, téves utalások miatti elszámolás. 

Ahogyan minden más gazdasági eseményt is, az átsorolásokat megfelelően dokumentálni kell. Ehhez a számviteli nyilvántartások (főkönyvi kivonat, analitikus elszámolások) adatain kívül az ügyletekre vonatkozó szerződések, kivonatok, egyeztetések biztosítják az adatokat.

Visszatérve Kovács úr problémájára, az Szt. 23. § (5) bekezdésében előírtak alapján, amennyiben az eszköz használata, rendeltetése a besorolást követően megváltozik, mert az eszköz a tevékenységet, a működést tartósan már nem szolgálja, akkor az eszköz besorolását meg kell változtatni, a befektetett eszközt át kell sorolni a forgóeszközök közé. Ilyen helyzet az is, ha az eddig a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló tárgyi eszköz eladásáról döntenek a társaság tulajdonosai. Ez esetben a cég a vevő megtalálásáig, az eszköz tényleges értékesítéséig használhatja azt továbbra is, de abba is hagyhatja a tárgyi eszköz működtetését. Utóbbi esetben az eszköznek már a készletek között (áruk) van a helye, és befejeződik az értékcsökkenési leírása is. (Ellenkező esetben az adóalap indokolatlan csökkentése miatt adóhiánnyal és annak következményeivel kell számolnia a cégnek.) 

A tárgyi eszköz használatában – az eredeti üzembehelyezéshez viszonyítva időlegesen, vagy tartósan – az is változást hoz, ha a termelés csökken. Ekkor is a számviteli törvény 23. § (5) bekezdésében előírtak szerint kell eljárni. Tegyük fel, hogy a vállalkozásnál a termelést (és így egyes eszközök használatát) éven belüli le kell állítani. Ezzel az érintett tárgyi eszközök használatának körülményeiben olyan változás áll be, amely indokolja a terv szerinti értékcsökkenésének megváltoztatását: alacsonyabb terv szerinti értékcsökkenés számolható el. Azzal, hogy átmenetileg nem használják a tárgyi eszközt, megváltozik (megváltozhat) a használati ideje (tovább használható) is, így megváltozik a maradványértéke is. Végeredményben pedig a terv szerint értékcsökkenése is megváltozhat az adott eszköznek.

Gondolni kell arra is, hogy a tárgyi eszköz fizikailag, erkölcsileg avulhat az átmeneti leállás során is, mely avulást terv szerinti értékcsökkenés elszámolásával ki kell fejezni, ha a vállalkozás az időarányos terv szerinti értékcsökkenés szabályait alkalmazza. Ezért a terv szerinti értékcsökkenés mértékét nem lehet nullában meghatározni akkor sem, ha a tárgyi eszközt átmenetileg nem használják.

A számviteli törvény előbbiekben hivatkozott előírásaiból az is következik, hogy ha a tárgyi eszközök használati célja megváltozik, a tartós használati cél már nem áll fenn, úgy azokat legfeljebb az adott üzleti évben lehet a tárgyi eszközök között kimutatni, legkésőbb a mérlegkészítéskor a mérlegfordulónapra vonatkozóan kötelező azokat forgóeszközök közé átsorolni. Az átsorolási kötelezettség minden tárgyi eszközre vonatkozik, nem csak a termelő berendezésekre: például az ingatlanokat is át kell sorolni a forgóeszközök közé, ha azok tartós használati célja megváltozik.

Átsorolás előtt meg kell állapítani a tárgyi eszköz piaci értékét, ami függ a várható hasznosításának módjától. Az átsorolt tárgyi eszközök a forgóeszközökön belül a készletek közé, ezen belül a vállalat szándékaitól függően, az anyagok vagy az áruk közé kerülhetnek.

Az anyagok között akkor van helye a használaton kívüli tárgyi eszköznek, ha azt annak szétbontásával, a kinyerhető anyagokat szeretnék hasznosítani. Az áruk közé pedig akkor sorolható át a nem használt tárgyi eszköz, ha azt egyben értékesíteni szeretnék. 

Ha a tárgyi eszközt az anyagok közé sorolja át a cég, akkor a piaci érték nem más, mint a kinyerhető haszonanyag értéke. Akkor viszont, ha az áruk közé kerül át az eszköz, a piaci érték a várható eladási ár lesz.

Lehetséges, hogy a nem használt tárgyi eszköz nettó értéke magasabb az így megállapított piaci értékénél: ez esetben az átsorolást megelőzően terven felüli értékcsökkenés elszámolásával le kell értékelni a tárgyi eszközt piaci értékére, majd az így leértékelt nettó értéken kerül be a készletek közé.

Ha tárgyi eszköz nettó értéke már nulla, amikor átsorolják, akkor nulla értékkel vezetjük át a készletek közé, és csak mennyiségi nyilvántartást kell vezetni róla. 

Amennyiben az eszközt későbbiekben mégis ismét használatba veszik, akkor újra üzembe kell helyezni, vissza kell sorolni a tárgyi eszközök közé. 

A vállalkozás tevékenységének szűküléséből következhet az is, hogy az adott tevékenység során használt tárgyi eszközök részben vagy egészen feleslegessé válnak, így indokolt lehet terven felüli értékcsökkenés elszámolása. Ebben az esetben a piaci érték általában az adott tárgyi eszköz hulladék-, illetve haszonanyag-értéke. A feleslegessé vált tárgyi eszközök a vállalkozási tevékenységet, a működést már nem szolgálják, így azokat át kell sorolni a készletek (anyag, áru) közé. A készletre vétel után, amennyiben a tárgyi eszköz könyv szerinti értéke nem nulla, a különbözet összegében először terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni.