A hitelkérelem titkai – a bank tudja, de nem mondja (2/1.)

Egy kisvállalkozás életében a hitelfelvétel ritkán egyszerű pénzügyi döntés. Ha a cégnek például, új gépet kell vásárolnia, nagyobb telephelyre költözne, átmenetileg finanszíroznia kell a vevői számlák és a beszállítói kifizetések közötti időt, vagy egyszerűen forrást keres a növekedéshez, előbb-utóbb felmerül a banki hitel lehetősége.

A vállalkozó ilyenkor azon morfondírozik, hogy megkapja-e a hitelt, de legalább annak csak egy részét, és ha igen, mennyibe kerül az neki, hány százalékos kamatot kér majd a bank.

A bank azonban egészen más kérdéseket tesz fel:

• Meg tudja-e termelni a vállalkozás a törlesztéshez szükséges pénzt?
• Mennyire stabilak a bevételei?
• Mi történik, ha a forgalom – például – 15 százalékkal visszaesik?
• Mennyire függ a törzsvevőitől?
• Milyen a tulajdonosi háttér?
• Terheli-e a céget másik hitel, kezesség vagy kötelezettség?
• Miről árulkodnak a vállalkozás különböző dokumentumai, egymásnak ellentmondó információkat tartalmaznak-e?

A hitelbírálat nem egyszerűen csak számok, iratok ellenőrzése. Bármilyen furcsán hangzik is, a hitelbírálat sajátos storytelling. A bank ugyanis egy, a kérelmező vállalatról szóló történetet próbál összerakni a beszámolóból, főkönyvi kivonatból, bankszámlakivonatokból, adóbevallásokból, üzleti tervből, szerződésekből és a tulajdonosi háttérből. Ha ezek ugyanazt a történetet mesélik el, ugyanazt a “boldog befejezést” vetítik előre, az már egy jó barátság kezdete lehet a pénzintézet és a cég között. Ha a sztori kicsit zavarosra sikeredett, a bank kérdezni kezd, azaz további adatokat, iratokat kér a társaságtól.

Mit akar valójában tudni a bank?

A bank alapvető kérdése egyszerű: biztos lehet-e abban – és milyen mértékben bízhat ebben – hogy vissza kapja majd a pénzét?

A pénzintézetek is üzleti vállalkozások, csak éppen termékük nem szövet vagy gépalkatrész, hanem és az ügyfeleiknél kihelyzett pénz.

Ezért a hitelbírálat középpontjában nem feltétlenül az áll, hogy a vállalkozás mennyi árbevételt ér el. A bank számára az is fontos, hogy a vállalkozásnak legyen megfelelő és fenntartható pénztermelő képessége a hitel törlesztésére.

Ezért lehet egy magas árbevételű vállalkozás rosszabb hiteladós, mint egy kisebb, de kiszámíthatóan nyereséges cég.

Gondoljuk át ezt a következő példával!

A pénzintézettől hitelt szeretne kérni két társaság. Egyikük 2 milliárd forint árbevételt ért el az előző évben, de vesztesége 10 millió forint, vevőkkel szembeni követelései folyamatosan növekednek, és a korábbi üzleti éveiben is veszteséges volt, míg a másik csak 300 millió forint bevétellel zárta az évet, viszont nyereséges: 40 millió forint adózás utáni eredményt ért el, lejárt tartozási, követelései nincsenek, eredménytartaléka pozitív összeg.

Mindketten 100 millió forintos beruházási hitelt kérnek.

Játszunk el a gondolattal, Kedves Olvasó, hogy rendelkezésére áll ez az összeg, és kölcsön adhatná az említett vállalatok valamelyikének. Ön melyikükben bízna meg jobban?

Gyanítom, hogy megnyugtatóbbnak érezné a 40 millió forint adózott eredményt, mint a 10 millió forint mínuszt.

Így vannak ezzel a pénzintézetek is. Így egyáltalán nem biztos, hogy a bank a 2 milliárd forint bevételt produkáló céget “szereti” majd jobban.

A pénzintézetet ugyanis nem a forgalom önmagában érdekli, hanem az, hogy a vállalkozás működése során képes-e kitermelni a hitel törlesztéséhez szükséges pénzt.

Ezért fontosak a cash flow-ra, az adósságszolgálatra, a saját tőkére, a likviditásra, a meglévő kötelezettségekre és a vállalkozás pénzügyi szerkezetére vonatkozó adatok.

A bank nem egyetlen számot néz

A vállalkozók gyakran egyetlen adatra, az adózott eredményre koncentrálnak, és boldogan állapítják meg: „nyereséges vagyok, tehát hitelképes”.

• A bank ennél jóval több szempontot vizsgál, érdekli:
• az árbevétel nagysága és tendenciái;
• az üzemi eredmény és az adózás utáni eredmény;
• a cash flow;
• a saját tőke nagysága és változása;
• a rövid és hosszú lejáratú kötelezettségek;
• a vevő- és szállítóállomány;
• az adófizetési fegyelem;
• a bankszámla-forgalom;
• a meglévő hitelek;
• a tulajdonosi és kapcsolt vállalkozási háttér;
• a fedezetek;
• az üzleti modell és a vállalkozás jövőbeni tervei.

A hitelbíráló tehát nem egyszerűen csak azt kérdezi, hogy a cég előző évi nyeresége mennyi volt, hanem igyekszik az ezt befolyásoló eseményeket feltárni.

Azaz inkább azt próbálja megérteni, hogyan termelte meg ezt a nyereséget a vállalkozás, várhatóan pozitív eredménnyel zárja-e a következő gazdasági éveit, és várhatóan miből fogja visszafizetni a hitelt.

Miért kéri a bank a beszámolót, főkönyvi kivonatot és bankszámlakivonatot?

A vállalkozó számára a banktól kapott dokumentumlista sokszor értelmetlennek tűnhet: Miért kell ugyanazt az információt többféle dokumentummal igazolni?

Nos, azért, mert a bank különböző oldalakról is ellenőrizni szeretné ugyanazt a “történetet”:

• A beszámoló a lezárt időszak eredményét és vagyoni helyzetét mutatja.
• A főkönyvi kivonat részletes képet ad az aktuális vagyoni és pénzügyi állapotról.
• A bankszámlakivonat pedig azt igazolja, hogy a vállalkozás pénzforgalma egyenletes-e, vagy előfordulnak-e hullámvölgyek, hirtelen ugrások a számlára érkező és onnan fizetett összegekben.

Így az MNB által meghatározott dokumentációs mintában például, az üzleti terv, a finanszírozandó vagyontárgyak listája és az azokat alátámasztó árajánlatok mellett, a társas vállalkozásoknál az előző lezárt év beszámolóját alátámasztó főkönyvi kivonatot és a tárgynegyedévi főkönyvi kivonatot is előírják.

Ez jól mutatja a banki gondolkodás lényegét: nemcsak azt akarja látni, mi történt tavaly, hanem azt is, mi történik most, és – ezekből következtetve – várhatóan mi történik később a vállalat működésében, pénzügyi és vagyoni helyzetében.

Mit tud a cégről a könyvelő, amit a bank nem?

A vállalkozó sokszor a banki hitelkérelem összeállításakor szembesül először azzal, hogy a könyvelésben szereplő adatokból egy külső szereplő egészen más következtetéseket vonhat le, mint ő.

A könyvelő számára sok olyan információ természetes, amelyet a bank nem ismer, és pusztán a bekért iratokból jellemzően ki sem derülhetnek.

A cég könyvelője tudja például, hogy:

• miért nőtt meg hirtelen a vevőállomány;
• miért esett vissza az eredmény;
• miért lett nagyobb a szállítói állomány;
• miért volt egyszeri veszteség;
• miért vásárolt a cég egy nagy értékű eszközt;
• miért változott a tulajdonosi szerkezet;
• miért lett jelentős kapcsolt vállalkozással szembeni követelése vagy kötelezettsége a társaságnak.

Ezért a könyvelő egyik legfontosabb szerepe a hitelkérelem előkészítésében nem az, hogy „szépítse” a számokat, hanem hogy segítsen megmagyarázni őket. Például azt, hogy miért romlott a cég eredményessége az előző évhez mérten.

Ennek szemléltetésére tegyük fel, hogy egy gazdasági társaság eredménye egyik évről a másikra 30 millió forintról 5 millió forintra csökkent.

A tulajdonos szerint ez nem probléma, mert a pénzt egy beruházás vitte el, de annak is köszönhetően, a következő évben már jelentősen nőni fog a vállalat forgalma, bevétele.

A bank azonban először csak azt látja, hogy a bázis évről a tárgyévre az eredmény 83 százalékkal visszaesett. Könnyen belátható, hogy ha az adott cég éppen a bank pénzére ácsingózik, ez a tetemes visszaesés az eredményében megszólaltatja a vészcsengőket a pénzintézet hitelbírálójában.

Ha az üzleti tervben – a beszámoló kiegészítő mellékletében – ezt nem magyarázzák meg, az elemzőnek kell további kérdéseket feltennie. Ha viszont a hitelkérelem mellé bekerül egy rövid, számszerű magyarázat – például a beruházás egyszeri hatása, a már meglévő szerződésállomány és az abból várható bevétel –, a számok egészen más megvilágításba kerülnek.

Persze azzal is jó tisztában lenniük a cégtulajdonosoknak, hogy milyen hitelformák állnak rendelkezésükre, azaz “mit kell, lehet kérni” a banktól.

Klasszikus vállalkozói hitelek

A „hitel kell” önmagában még nem elég pontos megfogalmazás. A hitel célja alapvetően meghatározza, milyen finanszírozási konstrukció lehet megfelelő a társaságnak.

1. Folyószámlahitel

A folyószámlahitel elsősorban a rövid távú likviditási gondok kezelésére alkalmas.

Például, a vállalkozó hónap 5-én fizeti ki a béreket és a beszállítókat, a nagy vevői viszont csak 30 vagy 60 napos határidőkkel fizetnek. Ezért, bár a vállalkozás éves szinten nyereséges, de időnként átmeneti pénzhiánnyal küzd.

Ilyenkor a likviditási hitel húzhatja ki a pácból a céget.

2. Forgóeszközhitel

A forgóeszközhitel már valamivel hosszabb időtávú működési finanszírozási igényt szolgálhat.

Tipikus helyzet, amikor a vállalkozásnak a működéséhez készletet kell beszereznie, vagy a vevői követelések miatt hosszabb időre a már eladott termékeiben áll a pénze.

Például, egy nagykereskedőnek a karácsonyi szezonra készülve, hónapokkal az ünnep előtt 100 millió forint értékű árut kell megvásárolnia, amelynek jelentős részét csak 60–90 nap múlva tudja eladni.

Itt a hitel a működési ciklust finanszírozza.

3. Beruházási hitel

Ha a vállalkozás gépet, ingatlant, járművet, technológiát vagy más tartós eszközt vásárol, beruházási hitel felvételére lehet szüksége.

Ilyenkor a bank különösen azt vizsgálja, hogy a beruházás várhatóan kitermeli-e a finanszírozás költségét és törlesztését.

4. Szabad felhasználású vállalkozói hitel

Ez olyan helyzetekben lehet hasznos, amikor a vállalkozásnak nincs egyetlen konkrét, könnyen körülhatárolható beruházási célja, hanem általános finanszírozási mozgástérre van szüksége.

A „szabad felhasználás” azonban nem azt jelenti, hogy a banknak mindegy, mire használják a pénzt, vagy miből fizeti majd azt vissza. A hitelbírálatnál ezért ugyanúgy számít a vállalkozás pénzügyi helyzete, törlesztőképessége és az úgynevezett kockázati profilja.

Persze, ha a vállalatnak lenne miért hitelt felvennie, az még nem jelenti azt, hogy érdemes is megtennie ezt a lépést. Arról, hogy mitől függ e döntésben az igen és a nem, cikkem folytatásában lesz szó.