5 vezetői képesség, ami minden könyvelőnek jól jön
A könyvelő szakma alapelvárásai és szakmai standardjai első ránézésre talán nehezen teszik összeegyeztethetővé a klasszikusnak is mondható vezetői képességeket a ’jó’ könyvelő ismérveivel. Egyrészt a vezetői szemlélet a koncepciókban, a lehetséges alternatívákban való gondolkodást igényli, ám mivel ezek az alternatívák - noha építenek a múltbeli és jelenbeli adatokra – lehetőségeket próbálnak meg felvázolni, gyakran erőteljes mértékben rugaszkodnak el a tényszerű adatoktól és a valóságtól. Másrészt egy jó vezető mindig a helyzethez alkalmazkodva dönti el, kinek a szava számít, mikor kire érdemes vagy kell hallgatnia – míg a törvény betűje és a szabályrendszer, amit a könyvelői munka során be kell tartanunk, lényegében kőbe vésett szabály. A kérdés az, hogy (a versenyben maradás érdekében) miként lehet és érdemes e két, első ránézésére ellentmondásos szempontrendszert együttesen alkalmazni.

VEZETŐI KÉPESSÉGEK 1 – AZ ÉRDEKLŐDÉS
Több ’elemző’ jellegű szakma is támogatja az üzleti vállalkozások tevékenységét, például elemző közgazdászok, statisztikusok, adatbányászok, pénzügyi szakemberek. Noha mindegyik a maga szemüvegén keresztül nézi a számára fontos üzleti folyamatokat, kivétel nélkül (sokszor nagyon hasonló) adatok gyűjtésén és vizsgálatán keresztül teszi ezt. Ebből a szempontból a könyvelő szakma is ebbe, az elemző gondolatmenetet követő szakértői körbe tartozik. Minden ilyen szakértő (így a könyvelő is) a rendelkezésre álló adatok birtokában képes nyomon követni az adott cég/tevékenység történetét, illetve le tudja írni az ott zajló eseményeket és folyamatokat.
Ám nem mindenki foglalkozik azzal, hogy a keze alatt átfutó adatokat értelmezve, figyelje az események alakulásának dinamikáját, próbálja észrevenni a kirajzolódó mintázatokat, megkeresse a „big picture”-t. Azok, akik úgy döntenek, hogy nem ’pusztán’ feldolgozzák, hanem értelmezik is az adatokat, olyan érdeklődést mutatnak saját munkájuk iránt, ami a ’jó’ vezető első alapismérve: mérlegelve figyelni, odafordulni és jelen lenni egy-egy probléma vagy kérdés feldolgozásában. Ahogy a jó anya is ezt teszi, amikor a játszótéri mászókán ugráló gyermeke tevékenységét szemmel tartja. Figyel, mert tudja, hogy bizonyos dolgokat szélesebb és jobb rálátással tud értelmezni, mint akár a gyerek, akár a többi szülő.
VEZETŐI KÉPESSÉG 2 – A LÉNYEGLÁTÁS
Gyakran és könnyen szem elől lehet téveszteni a ’lényeget’. A napi állandó tűzoltás, betartandó határidők, sorban álló feladatok csatazajában valóban ésszerűnek látszik az éppen előttünk tornyosuló kihívásokra fókuszálni. Ám, ami nekünk fontos elvégzendő feladat, az másnak (például akinek a szolgáltatásunkat nyújtjuk) lehet csupán másodlagos kérdés. Neki is megvannak a maga tornyai, a maga harcai, amiket le kell küzdenie. Neki az a ’lényeg’. És annak egyeztetését, hogy melyik ’lényeg’ fontosabb (a miénk vagy az övé) - érdemes elkerülni.
A játszótéri élethelyzet ugyan nem könyvelés-specifikus, ám jól illusztrálható vele a vezetői kvalitások működtetése. A mérlegelve figyelő anya nem irányítja gyermeke minden mozdulatát. Lehet, éppen könyvet olvas, vagy beszélget a padon ülve. Mondhatnánk, el van foglalva a maga dolgával. De mivel szeme sarkából nyomon követi az eseményeket, látja és tudja, mikor érdemes szólni: akkor, ha már túl veszélyes a „tranzakció”. Értelmező, jelenlévő figyelem hiányában ez nem megy. E nélkül állandóan mond, kér, instruál valamit a gyereknek. Ebbe ő is elfárad, és a gyerek sem tudja élvezni a mászókázást. A lényeglátás tehát nem más, mint tudni mikor érdemes jó hatásfokkal, (azaz elérve, hogy figyeljenek ránk) megszólalni, cselekedni.

VEZETŐ KÉPESSÉG 3 – VÉLEMÉNYFORMÁLÁS
Vannak olyan könyvelési periódusok, amikor napi kapcsolatban vagyunk ügyfeleinkkel és kollégáinkkal, mert szükséges valamilyen adat, dokumentum stb. egy éppen aktuális jelentés leadásához. Sokan vannak, akik kimondottan számítanak is arra, hogy ezeket a dolgokat helyettük végiggondoljuk. Tehát szólunk az ügyfeleinknek, alkalmanként netán sokszor. Talán túl sokszor is. De mindez nem összetévesztendő a véleményformálással. A vélemény olyan szakmai mérlegelés mentén megszülető észrevétel, amit az első pontban említett érdeklődésünk segítségével fogalmazunk meg. Véleményünk az érdeklődő, folyamatokat értelmező figyelmünk eredményeként áll elő, és szakmai lényeglátásunk esszenciáját tartalmazza.
Másként mondva: ha figyelmeztetni kell a kollégát, az ügyfelet, hogy ne felejtsen el valamit, ami miatt már lehet, többször is kértünk tőle korábban, az még nem vélemény. (Még akkor sem, ha megvan a ’véleményünk’ a kollégáról.) Vezetői kvalitású vélemény az, ha az általunk kezelt információ és adat által közvetített és általunk értelmezett folyamatok olyan összefüggéseket tárnak fel, amiket megosztva megbízónkkal, kollégánkkal ők hatékonyabban tudják saját feladataikat ellátni. Az ilyen meglátások, összefüggések mindig bírnak olyan szakmai megalapozottsággal, melyek más által nem vagy csak igen nehezen kibogozható összefüggésekre mutathatnak rá. Bízzunk ezekben a meglátásainkban és értékeljük szakmaiságunkat annyira, hogy esetleges szűkszavúságunk ellenére is megosztjuk véleményünket azokkal, akikkel/akiknek dolgozunk!

VEZETŐI KÉPESSÉG 4 - NYOMONKÖVETÉS
Az éves jelentési kötelezettség már önmagában szab egy menetrendet, ami irányítja figyelmünket, teendőink sokaságát. Kiváló munkát lehet végezni úgy is, ha rákészülünk az elvégzendő feladatokra, alaposan és időben felkészítjük ügyfeleinket, kollégáinkat arra, hogy mire, milyen formátumban és milyen határidőre van tőlük szükségünk ahhoz, hogy feladatainkat elvégezhessük. Mindez alapos és pontos tervezést igénylő feladat, kellő előrelátással fűszerezve. Ez a folyamatirányítás és hatékony ügymenetkezelés azonban még nem az a fajta nyomonkövetés, amit a vezetői kvalitások között említhetünk meg.
A különbség érzékeltetéséhez térjünk vissza hétköznapi példánkhoz: ahogy telnek a hetek, hónapok, észre fogjuk venni, hogy gyermekünk ügyesebben mozog a mászókán, nagyobb lendülettel tudja már magát hajtani a hintán, miközben gondosan figyel saját testi épségére és másokkal is hosszabban, békésebben tud együtt játszani anélkül, hogy állandóan megerősítést kérne tőlünk. Azok a folyamatok, melyek ’sikeressé’ teszik őt,a saját működési közegében változnak, alakulnak és ő velük fejlődik. Nincs ez másként a céges folyamatokkal sem. A lehető legegyszerűbb formájukban azok is egyfajta tanulási folyamatok. Könyvelőként hasonló rálátással bírunk nemcsak adott cég, adott folyamatainak alakulására, de összehasonlítási alapunk is van, hisz más cégek hasonló tevékenységeit is mi könyveljük. Nyomonkövetés alatt tehát nem a szabályok betartatását értik a vezetők. Ez az ellenőrzés. A túl sok ellenőrzés, figyelmeztetés pedig a fejlődés ellen hat. A támogató nyomonkövetés olyan pozitív vagy negatív irányú trendekre hívja fel a figyelmet, amiből tanulni lehet. Nem mindenki szeret tanulni, de aki igen, az értékelni fogja véleményünket és önmagától is olyan javaslatként fog ránézni, amiről tudja, hogy érdemes szem előtt tartania.

VEZETŐI KÉPESSÉG 5 - KITARTÁS
Az eddigiek alapján, talán már kezd körvonalazódni a kép, hogy a bevezetőben említett vezetői alapjártasságok valójában olyan, egymásra épülő, a szakmai tudásunkat kiegészítő ’hétköznapi’ fogások, rutinok, amiket ugyan ismerünk, de munkánk során mégis ritkábban alkalmazunk. Mindez teljesen érthető, hisz szavunknak, munkánk pontosságának, precizitásának tétje van. Ráadásul nem is kevés. Ezért hajlamosabbak vagyunk a technikai, technológiai elvárások oltárán beáldozni azt a józan ítélőképességünket, amit egyébként igencsak gyakran és nagy magabiztossággal használunk életünk munkán kívüli területein. Amire megpróbáltuk felhívni a figyelmet, az pusztán az, hogy nincs éles határ. Tehát nem igaz állítás, hogy vezető csak az lehet, aki elvégzett valamilyen vezetői képesítést nyújtó tanfolyamot. És az sem igaz állítás, hogy ne lehetne az itt említett alapjártasságokat gyakorolni, napi munkavégzésünk részévé tenni.
De nem könnyű. Kitartás kell hozzá. A gyors, halogatást nem tűrő feladatok és események még a legjobb hozzáállású embert is könnyen elsodorják, eltérítik szándékaitól. Azonban aki büszke a munkájára, arra a szakmaiságra, amivel azt el tudja végezni és jól akarja érezni magát abban, amit csinál, annak érdemes a cikkben említett képességeire figyelni, azokat magától ápolni. S ha nem is mindig sikerül, újra és újra érdemes megpróbálni. Az újbóli próbálkozás a kitartás maga! Ehhez nem kell titulus, beosztás. Még csak idő sem.
Mivel hétköznapi munkánk során gyakran találkozunk olyan ügyfél és/vagy munkahelyi szituációkkal, ahol az itt említett vezetői képességek mozgósítására van szükség ahhoz, hogy szakmai véleményünket érvényesíteni tudjuk, érdemes figyelnünk és próbálkoznunk. Az öt alapképesség mindegyike, akár külön-külön is, segítségünkre lehet nehéz helyzetek kezelésében. Minél hatékonyabban tudjuk ezek segítségével az adott problémát megoldani, annál többet gyakoroltuk, fejlesztettük vezetői képességeinket. Ez a fajta magabiztosság a mai, modern kori szakmai versenyképesség alapja.