December 17. - Adó tippek: Társasági adó és költségek

2023-12-17
Adventi sorozatunk mai meglepetéseként Sinka Júlia ismét egy újabb hasznos adótippet hozott.

A Tao tv. 3. számú mellékletének A) fejezete sorolja fel azokat a ráfordításokat, amelyek nem lehet levonni az adóalapból. 

Érdemes ezeket az üzleti év zárásakor tanulmányozni, és összevetni a könyvelt adatokkal. Többek között azért is, mert akadnak olyan tételek is, amelyek „rendes papírmunkával” jogszerűen elszámolhatóak:

 ·       Az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni.

 [Az ésszerű gazdálkodás fogalmát a Tao tv nem határozza meg, így e kategóriát a kapcsolódó ítélkezési gyakorlatból levezetve tölthetjük meg tartalommal. Fontos, hogy „az ésszerű gazdálkodás követelményének adójogi értelmezése nem azonos ezen alapelv polgári jogi tartalmával, melyet szintén a bírói gyakorlat alakított ki.

Polgári jogi értelemben ugyanis az ésszerű gazdálkodás fogalma az adott gazdálkodó szervezet vagy egyén üzleti gyakorlatának megfelelő, üzleti céljait szolgáló, az adott cél elérésével arányos kockázat vállalásával kifejtett tevékenységét, illetőleg az ezektől el nem térő magatartásokat foglalja magában.

Az adójogi vonatkozású ügyekben kialakult bírói gyakorlat szerint az ésszerű gazdálkodás, illetve a bevételszerző tevékenységgel való összefüggés igazolása két körülmény bizonyítását igényli. Mindenekelőtt azt szükséges bizonyítani, hogy az a gazdasági esemény, amelyre tekintettel a kifizetésre sor került, a költség felmerült, valóban megtörtént. Ezt követően annak a bizonyítása szükséges, hogy az adott szolgáltatás és ezáltal a szolgáltatás ellenértékének a megfizetése az adózó vállalkozási, illetve bevételszerző tevékenységével összefüggésben állt.

A fentieken túlmenően vizsgálni kell továbbá azt is, hogy a felmerült költség nyilvánvalóan és aránytalanul eltúlzott volt-e, amit kizárólag a szokásos piaci ár alapján lehet felmérni. Szokásos piaci ár alatt azt az árat kell érteni, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén érvényesítenek vagy érvényesítenének. Amennyiben a szolgáltatás ellenértéke aránytalanul meghaladja a szokásos piaci árat, úgy az az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétesnek minősül.

A fentiekre tekintettel megállapítható, hogy amennyiben egy szolgáltatásra az adózónak szüksége volt, annak igénybevétele az érdekében állt és nem fizetett érte aránytalanul magas ellenértéket, úgy az érintett gazdasági esemény a gazdasági ésszerűség követelményével összhangban állónak minősül. Amennyiben azonban egy adott szolgáltatás igénybevétele nem szolgálja az adózó gazdasági érdekeit, akkor az ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményével. Ilyen eset például, amikor a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél vagy a felek számára.”

 (Forrás: dr. Német Zoltán, http://nemetlaw.hu/az-esszeru-gazdalkodas-kovetelmenyenek-adojogi-ertelmezese-a-biroi-gyakorlat-tukreben/)]

 Érdemes fentiek alapján vizsgálni a vállalkozás e körbe tartozó számláit, ellenőrizve a kifizetés tényét igazoló bizonylatok tartalmi és formai követelményeit is. Célszerű feljegyzésben indokolni a ráfordítás vállalkozói tevékenységgel való kapcsolatát, főként, ha az megkérdőjelezhető lehet. Például, ha a vállalkozás számára piaci érdekeinek szem előtt tartásával, kiemelten fontos, hogy – például – egy új üzletág bevezetéséhez kapcsolódó alapítás-átszervezésben egy méltán elismert tanácsadó cég működjék közre, amelynél sorban állnak az ügyfelek, és a sürgős beavatkozásért felárat számolnak, akkor az így a szokásos piaci ártól eltérített szolgáltatási díjat fontos megmagyarázni a szóban forgó feljegyzésben.      

 ·       A hiányzó eszköz könyv szerinti értéke (immateriális jószág, tárgyi eszköz számított nyilvántartási értéke), ha egyértelműen megállapítható, hogy a hiány (különös tekintettel az eszköz fizikai jellemzőire, értékére, a tárolás fizikai körülményeire és szerződéses feltételeire, a tevékenység iparági sajátosságaira) megfelelő gondosság mellett nem merült volna fel, és az adózó az ésszerű gazdálkodás követelményeit figyelembe véve (különös tekintettel a hiányból eredő veszteség megtérülésére, a felmerülés ismétlődésére) nem tett meg mindent a hiányból eredő veszteség mérséklésére.

Ez esetben célszerű feljegyzésbe foglalni a megtett intézkedéseket, és ezek tényét is igazolni kell, ahogyan azt is, hogy az érintett eszköz sajátosságai alapján mi indokolja az ágazatban szokásostól nagyobb mértékű hiányt.

 ·       Az értékkel nyilvántartott tárgyi eszköz selejtezésekor az eszköz könyv szerinti értéke, ha a selejtezés ténye, oka nincs dokumentumokkal megfelelően alátámasztva.

Ez a pont magáért beszél: a selejtezés dokumentációját pótoljuk, illetve vizsgáljuk meg, hitelt érdemlően támasztja-e alá a selejtezés indokoltságát, módját és egyéb körülményeit (ideértve azt is, hogy mihez kezdett a cég a selejtezett eszközzel), valamint könyvelését is.