December 14. - Olasz kenyér

Hozzávalók:

• 4 db tojás;
• 28 dkg cukor;
• 14 dkg mandula;
• 14 dkg liszt;
• 1-1 késhegynyi fahéj, szegfűszeg;
• ½ citrom héja.

Elkészítés:

A 4 egész tojást a 28 dkg cukorral habosra keverjük, beletesszük a fahéjat és a szegfűszeget, a reszelt citromhéjat. Apránként 14 dkg lisztet és 14 dkg mandulát adunk hozzá. Kikent tepsibe tesszük, és lassú tűznél kisütjük.

Erre a receptre is Móra Ferencné Szakácskönyvében (Holnap Kiadó Budapest, 1996.) bukkantam rá. Érdekessége, hogy ezt a süteményt jóval korábbról ismerem. „Fogadott nagymamám” (anyai nagypapám második felesége; valódi nagymamám, Aranka nagyi sajnos meghalt a háború alatt, így nem ismerhettem), Nusi nagyi egyik ünnepi sütije: mézes, lekváros, habos kakaós reggelikhez. Ő ezt húgától, Ella nénitől tanulta, aki évtizedekig élt Olaszországban – férje egy olasz festőművész volt –, és mindketten imádták az ottani édességeket. (Nem tudom, hogy e receptnek van-e bármilyen köze az „igazi” olasz süteményekhez, de valószínű.) Maga Ella néni is festett, bár kevésbé sikeresen, mint a férje. Sőt: Nusi nagyi a háború végéig egy „úri leányoknak nyitott” budai magániskolában tanított rajzot és kézimunkát. Erről az időszakról maradt fenn a családi legendáriumban a történet: Nusi nagyi törékeny, kislányos alkat volt, ráadásul halk szavú, meglehetősen alacsony is. Fiatal tanárnőként nem volt könnyű tekintélyt szereznie. Ezt alaposan megtépázta, amikor új tanítvány érkezett, aki nem mellesleg a nagyi szomszédja volt, és „Szervusz, Nusi, te mit keresel itt?” felkiáltással üdvözölte a folyosón.