Mindenki vágyik már a nyaralásra… de vajon van elég szabadságunk?

Ha sok van belőle, az a baj, ha kevés, az a baj… ez a szabadság. A munkáltatók pedig nem szeretnék elengedni a dolgozókat szabadságra, illetve ha sok szabadságuk halmozódott fel, ezek kiadása okoz fejfájást a cégvezetőknek.

Hogyan járjunk el a szabadságok kiadása, igénylése esetén?

A köznapi megfogalmazással – „szabadságot veszek ki” – szemben a szabadságot a jogszabály szerint nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki. Ideális munkahelyen természetesen a felek egyeztetnek, hogy mikor lenne nekik megfelelő a kiadása, s így a munkavállaló előzetes meghallgatása után adja ezt ki a munkáltató. Ebből ered, hogy ha nyáron el szeretnénk menni egy hosszabb nyaralásra, nem csak egy hétvégére, addig bizony ne is foglaljunk le és ne is fizessünk be semmit, míg a szabadság igénybevételének pontos idejét nem egyeztettük a munkáltatónkkal, s ő ezt nem hagyta jóvá számunkra. Így elkerülhetjük azt a felettébb kellemetlen helyzetet, hogy mindent lefoglalva és befizetve nem kapjuk meg az engedélyt.

De hány nappal rendelkezik a munkavállaló, s mennyivel a munkáltató?

A munka törvénykönyve az éves szabadság felhasználása során 7 napot ad a munkavállalónak, amivel ő rendelkezik, s ezt a munkáltatónak a dolgozó számára megfelelő s általa kért időpontban kell kiadnia. Tehát ha ezt a 7 napot már igényeltük 2026-ban, akkor sajnos már nem dönthetünk csak mi a nyári nyaralásunk időpontjával kapcsolatban, hanem ehhez a munkáltató engedélye szükséges. Ne feledjük azt sem, az igénylést 15 nappal előbb kell megtenni, ám ugyanez vonatkozik a másik félre is: a munkáltató által elrendelt szabadság időpontját is 15 nappal előbb kell közölni a törvény szerint.

Ha valakinek nagyon sok szabadságnapja van még, talán még a 14 egybefüggő nap is összejöhet – amit ugye szintén előír az Mt., bár ettől megállapodás alapján el lehet térni, és sokszor ezt ki is kötik a cégek a munkaszerződésben. Ám aki nem ilyen szerencsés, s a munkáltatója a gazdasági helyzet miatt kénytelen volt az időarányos szabadságnál többet kiadni, nehezebb helyzetbe kerülhet a vakáció tervezése során. Ha már nem rendelkezik valaki megfelelő mennyiségű szabadságnappal, sajnos a hosszabb nyaralásról le kell mondania, illetve egyedi esetekben vannak megoldások, például több hónapos munkaidő-keret esetén kiadhatók úgy a pihenőnapok a munkavállaló számára, hogy akár 1-2 nap szabadsággal is összejöjjön egy heti nyaralás, illetve az augusztus 3. hetére időzített egy hetes nyaraláshoz is kevesebb szabadságnap szükséges (augusztus 20-a csütörtök munkaszüneti nap lesz).

Gyakori kérdés még, hogy akinek nagyon sok szabadsága maradt, vajon kérheti ennek az értékét pénzben – hiszen sok család számára jól jönne az extra anyagi juttatás. Sajnos erre – a munkaviszony megszűnése esetén kívül – nem ad lehetőséget a Munka törvénykönyve, mégpedig a munkavállaló védelme érdekében. Annak a magyarázata, hogy miért nem lehet a szabadságot pénzben megváltani, a szabadság eredeti rendeltetésében rejlik. A szabadság eredeti célja, hogy a munkavállaló ki tudja pihenni a munka során szerzett pszichikai, fizikai megterhelést, hogy megőrizhesse munkára képes állapotát a jövőben is. Eme időre természetesen díjazás jár neki. Ha ezeket a napokat pénzben meg lehetne váltani, akkor pihenés nélkül nem valósulhatna meg ez a szükséges “regenerálódás”, s ez veszélyeztetné a munkavállaló egészségét. A szabadság pénzbeli megváltásának nem csak elvi, hanem gyakorlati akadálya is van, hiszen a munkaidő szervezésről szóló EU irányelv az évi legalább négy hét fizetett szabadság mellett a pénzbeli megváltás tilalmáról is kifejezetten rendelkezik.

Olyan helyzet is előfordulhat, hogy valaki nyáron kezd egy új állásban, s próbaidő szeretne szabadságra menni. Vajon ez lehetséges? A munka törvénykönyve nem tiltja a szabadság kiadását próbaidő alatt sem, de a munkavállalót évente megillető 7 nap igénybevételének lehetőségével a jogszabály alapján a munkaviszony első 3 hónapjában nem élhet a munkavállaló, azaz az, hogy elmehetünk-e szabadságra, a munkáltatónk jóindulatán múlik. Valahol érthető is ez a szabályozás, hiszen ez a próbaidő arra szolgál, hogy mindkét fél megismerje a másikat, s ha a munkavállaló hosszabb szabadságra megy, ez nem valósul meg kellőképpen.

Általános tanácsként mondható, hogy egyeztessünk az összes problémás esetben idejekorán a munkáltatónkkal, s törekedjünk a mindkét fél számára megfelelő megoldás megtalálására. Megfelelő kommunikációval, előre tervezéssel, kis rugalmassággal a helyzetek jelentős része megoldható úgy, hogy a dolgozó is ki tudja pihenni magát, s a munkáltató is megnyugodhat a teljesítést illetően.