Magabiztosság a munkahelyen

Mindannyian ismerünk olyan kollégákat, szakembereket, vezetőket, akik saját adottságaikban, tudásukban, képességeikben bízva, magabiztosan végzik a feladataikat, s tudják, hogy amit csinálnak, azt jól csinálják. Kellő határozottsággal, önbizalommal rendelkeznek, pozitívan állnak a munkahelyi kihívásokhoz, s érvényesítik a saját érdekeiket a munkahelyen. S persze vannak olyan dolgozók is, akik nem rendelkeznek ezzel a meggyőződéssel, s bár tudásuk lenne, nem bíznak önmagukban sem, s ez a munkájukra, az eredményeikre is rányomja a bélyegét. Nem értékelik eléggé őket a cégnél, nem kérnek és nem kapnak fizetésemelést, az általuk elvégzett munkáért más aratja le a babérokat, vagy esetleg a törtetőbb kollégák kihasználják őket.

Mit tegyünk, ha úgy érezzük, hogy mi inkább a második csoportba tartozunk?

A munkahelyi magabiztosság nem jön azonnal, nem lehet két nap alatt szert tenni rá, de nem is lehetetlen küldetés. A magabiztosság jártasságot, tudást és tapasztalatot jelent, kombinálva belső erővel, s önmagunkba vetett hittel. Ha mondjuk három éve végzünk egy bizonyos munkakört, valószínűleg a feladatok jelentős részét sokszor csináltuk már, még ha van is egy bizonyos szezonalitás a munkánkban. Innen nézve a negyedik évben tudjuk, hogy uralni fogjuk a munkakört, nem jöhet olyan váratlan helyzet, amire ne lennénk felkészülve, vagy ha mégis jön egy változás, az eddigi tudásunk és tapasztalatunkra alapozva megbirkózunk vele.  Ez a magabiztosság a munkakörben töltött idő függvénye. Így ne várjuk tehát, hogy a magabiztosság az első fél évben „ránk találjon”, hanem tegyünk érte!

Első lépésként szerezzük meg a szükséges tudást, s ez nem csak a munkakör bemeneteli követelményeit jelenti. Az, aki nem képezi magát folyamatosan, nem reagál az iparág, a szakma újabb és újabb változásaira, nem tud lépést tartani, s így nem is tud magabiztosan dolgozni. Lehet ez egy tanfolyam, egy képzés, egy online kurzus, egy konferencia… az új ismeretek növelik a magabiztosságunkat mind a munkahelyen, mind a magánéletben is.

A tanulás mellett foglalkozzunk saját magunk értékelésével is. Ha a múltbeli teljesítményünket őszintén megvizsgáljuk, láthatjuk, hol hibáztunk, vagy mik a fejlesztendő pontjaink. Ebbe energiát és időt fektetve további lépéseket tehetünk a magabiztosság felé. Ha tudjuk, hogy nem merünk megszólalni például egy angol nyelvű meetingen, ezért nem kerülnek elő a jó ötleteink, akkor keressünk egy nyelvtanárt, akivel beszédcentrikus órákat veszünk, s kifejezetten meetingen való előadásra, prezentálásra készít fel minket. Ha félünk a fizetésemelés kérésétől, mert nem tudjuk, jogos-e a kérésünk, végezzünk egy alapos kutatást, hogy valójában mennyi a reális bérigény a mi munkakörünkben, s készüljünk fel érvekkel a vezetőnk számára, hogy miért érdemeljük meg az emelést.

A jó képességek és a tudás sem elég azonban, ha saját magunkat folyamatosan ostorozzuk, ha negatív a hozzáállásunk, ha mindenben a rosszat látjuk. A munkahelyi magabiztosság legalább annyira függ a pozitív hozzáállásunktól is. Semmi baj az egészséges kételkedéssel, de ha önmagunkban már 100-szor „fejben lejátszottuk”, hogy páros lábbal rúg ki minket a főnök, ha fizetésemelésért kopogtatunk be hozzá, ne csodálkozzunk, ha nem is merjük feltenni a nagy kérdést másnap, az irodájába bejutva. Csitítsuk el a nagyon negatív gondolatokat a munkánk során, s igyekezzünk az „azért nem fog menni, mert” mondatok helyett a „úgy lehetne megoldani, hogy” kezdetűeket meghonosítani a mindennapi kommunikációnkban. Így kollégáink és a vezetőnk is látni fogják, hogy nem a probléma és a köré épített lebonthatatlannak tűnő fal, hanem a megoldási lehetőségek érdekelnek minket, amivel újabb elismerést vívhatunk ki.

Mindenkinek vannak erősségei, és fejlesztendő területei. Ne azon szomorkodjunk, hogy nekünk mi a gyengeségünk, s hogy bizony másnak meg mennyire jól megy az a dolog, hanem összpontosítsunk arra, amiben jók vagyunk. Ami az erősségünk, ott ne csak a megfelelő szintet hozzuk a munkahelyen, hanem legyünk kiemelkedőek, kovácsoljunk előnyt az erősségünkből, vállaljunk olyan feladatokat, ahol erre támaszkodva biztosan jól teljesítünk majd, így az ezért kapott dicséret tovább növeli a magabiztosságukat.

Merjünk kockázatot vállalni, mert az önbizalom fejlesztése sajnos langyos vízben dagonyázva nem fog menni. Ha elhagyjuk a kényelmes, komfortos zónánkat, s olyan dologra vesszük rá magunkat, vagy olyan feladatra jelenkezünk, amitől eddig inkább tartottunk, könnyen kiderülhet, hogy simán meg tudjuk csinálni. S ha ez kisebb feladatokban újra és újra bebizonyosodik, miért ijednénk meg a nagyobb kihívásoktól? Nyugodtan kérjünk segítséget másoktól az új feladatok során, kérdezzünk, ha nem értünk valamit.

Végezetül a munkahelyi magabiztosságért nem csak a munkahelyen tehetünk valamit. A magánéletünk néha könnyebb terep a kísérletezésre és a komfortzónánkból való kilépésre, hiszen a barátaink, családtagjaink körében nem kell annyira tartanunk a kudarctól. Ha itt próbáljuk ki a fenti tippek egy részét, a sikerélmény a munkahelyi kihívásokkal szemben is megerősít minket!