Az egyéni vállalkozó, mint foglalkoztató

Ha munkáltatóra gondolunk, elsősorban cégek, vállalatok jutnak az eszünkbe, hiszen ez a gyakoribb eset idehaza. Van, aki egy multinacionális cégnél kezdve a karrierjét, csak nagyobb cégeknél dolgozik a későbbiekben is, s vannak olyan munkavállalók is, akik a kisebb, vagy közepes vállalatokat preferálják, sokszor főleg a családiasabb légkör miatt. Ám felmerülhet a kérdés, hogy vajon egyéni vállalkozónak dolgozhatunk alkalmazottként? Ha olyan mértékben fejlődik az ő vállalkozása, hogy önmaga egyedül már nem tudja ellátni a feladatokat, s további segítőkre van szüksége, foglalkoztathat további dolgozókat, lehet munkáltató? S ha igen, milyen jogi formában?

A KSH 2020 első félévi adatai alapján több mint félmillió regisztrált egyéni vállalkozó van Magyarországon, jogosan adódik tehát a kérdés, hogy ha egy egyéni vállalkozó eljutott arra a szintre az üzlete fejlesztésében, hogy már egyedül nem bírja a munkát, milyen formában vonhat be további segítőket. Bár az alkalmazottak foglalkoztatása esetén cégekre szoktunk gondolni, mint munkáltatókra, bizony egyéni vállalkozó is alkalmazhat munkavállalókat munkaviszony keretén belül. Ebben az esetben ugyanúgy vonatkozik rá a 2012. évi I. törvény, azaz a Munka törvénykönyve, s az összes olyan kötelezettség, ami a foglalkoztatással jár: jogviszony bejelentési és havonta a munkabér után bérszámfejtési kötelezettsége áll fenn. Természetesen a munkavállalók munkabére után az egyéni vállalkozónak havi bevallási és fizetési kötelezettsége is van. Tekintettel arra, hogy már egy alkalmazott esetén is jelentős adminisztrációt jelent ez, érdemes egy alapos bérszámfejtő és TB ismeretekkel rendelkező könyvelő irodát megbízni ilyen esetben, aki elvégzi a jogszabályoknak megfelelően a feladatokat. Ez természetesen nem kötelező, de ha abból indulunk ki, hogy az egyéni vállalkozónak nem szakmája a munkajog és a bérszámfejtés, bizonyára egyszerűbb ezeket a feladatokat egy valóban hozzáértő félnek kiadni, s az energiáit a vállalkozása üzleti fejlesztésére fordítani.

Az alkalmazott foglalkoztatása akkor is jó megoldás, ha az egyéni vállalkozó képesítéshez kötött tevékenységet szeretne végezni, de neki nincs meg hozzá a szükséges képesítése, ám a határozatlan időre foglalkoztathatott, megfelelő képesítéssel rendelkező alkalmazottal gyakorolható az adott tevékenység.

Az egyéni vállalkozóknak adott esetben lehetőségük van egyszerűsített munkavégzés keretében is foglalkoztatni dolgozókat, a 2010. évi LXXV. törvény (Efo.tv) rendelkezései alapján. Az egyszerűsített foglalkozás esetei a végzett tevékenység alapján három típusba sorolhatók be, lehet mezőgazdasági idénymunka, turisztikai idénymunka vagy alkalmi munka. Tekintettel a munkavégzés átmeneti, nem tartós jellegére, a munkavégzés feltételei egyszerűbben kerültek meghatározásra, de az egyéni vállalkozónak ebben az esetben is fennáll a bejelentési kötelezettsége. Mezőgazdasági és turisztikai idénymunka esetén a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként 500 forint, alkalmi munka esetén munkavállalónként 1000 forint, filmipari statiszta alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglakoztatása esetén pedig a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként 3000 forint a megfizetendő közteher.

Emellett természetesen megbízási díjjal is foglalkoztathat alkalmazottat az egyéni vállalkozó. Látható tehát, hogy maga az egyéni vállalkozói státusz nem akadálya annak, hogy egy jó üzlet növekedjen, s akár több alkalmazottat is eltartson profit termelése mellett.

A foglalkoztatás elkezdése mellett érdemes megvizsgálni annak esetleges befejezését is. Amennyiben a munkavállaló szeretné a munkaviszonyt megszüntetni – függetlenül attól, hogy nem egy nagy cég, hanem egy egyéni vállalkozó a munkáltatója, ugyanúgy az Mt. szabályai szerint teheti ezt meg, felmondási idő betartása mellett. És igen, egy több mint 3 éves munkaviszony után akár végkielégítés fizetési kötelezettsége is keletkezhet az egyéni vállalkozó munkáltatónak, ha el szeretné küldeni egy addig neki dolgozó alkalmazottját. Ez – adott esetben – akár anyagilag igen megterhelő is lehet a vállalat számára, főleg, ha visszagondolunk arra, hogy a 2020. évi, tavaszi pandémiás helyzetben ellehetetlenült vállalkozók akár a teljes alkalmazotti állományt is el kellett, hogy küldjék a megrendelések visszaesése miatt.

Felmerülhet persze az a kérdés, hogy mi lesz abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó sajnálatos módon meghal? Míg ha egy cég a foglalkoztató, a cég jogutód nélküli megszűnésének esetére a Munka törvénykönyve előírja, hogy a munkaviszony is megszűnik, az egyéni vállalkozó esetén ez nem ilyen egyszerű. Az egyéni vállalkozói halála esetén az özvegye, illetve annak hiányában, vagy beleegyezése esetén az örökösök folytathatják az egyéni vállalkozói tevékenységet, így a munkaviszonyok nem szűnnek meg. Amennyiben a tevékenység folytatásáról dönt az özvegy vagy az örökösök, ezt 90 napon belül be kell jelenteni az illetékes hatóságnál, így a munkáltatói jogokat lesz, ki gyakorolja. Ám mindeközben valószínűleg a vállalkozó tevékenysége nem szünetel, az alkalmazottak továbbra is dolgoznak, ami után bérre jogosultak, ám az elhunyt egyéni vállalkozó bankszámlája – a hagyaték részeként – zárolásra kerül. Elkerülendő az ilyen eseteket, érdemes egy sikeresen működő egyéni vállalkozónak adott esetekben (betegség, idősebb kor) gondoskodni arról, hogy a munkáltatói jogok gyakorlására kijelöljön valakit, vagy egy adott méret után javasolt más társasági formát választani.