Változások a Munka törvénykönyvében 2020-ban

Bár nagy, mindent átfogó változások már nem várhatóak évek óta a Munka törvénykönyvében, apróbb módosítások, pontosítások minden évben bekerülnek a 2012. július elsején hatályba lépett törvénybe. Persze érthető, hogy a törvények minden egyes módosítását nem tudja vagy szeretné valaki napi szinten követni, hiszen a magyar jogszabályok nem a közérthetőségükről és egyszerű fogalmazásukról híresek, viszont sokszor ezek az apró módosítások is nagy változást jelenthetnek a mindennapi életünkben.

A 2020. január elsejével hatályos módosítások közül több is érinti a kisgyermeket nevelőket, így nézzük meg ezeket most részletesebben!

Korábban is létezett már a Munka törvénykönyvében a munkavállaló ajánlatára megvalósítandó kötelező részmunkaidős foglalkoztatás, ám ez a 3 éves korig volt csak lehetséges, illetve a három, vagy annál több gyermeket nevelő munkavállalók esetén a legkisebb gyermek 5 éves koráig. A mostani módosítás révén ezt a 4 éves korig lesz követelő, azaz egy évvel tovább jogosultak a munkavállalók a teljes munkaidő felében, 4 órában kérni a foglalkoztatást kisgyermekükre hivatkozva. A három, vagy több gyermeket nevelő munkavállalók esetében szintén egy évvel tolták ki az időhatárt, nekik a 6 éves korig jár a részmunkaidős foglalkoztatás.

Ez a módosítás véleményem szerint sokaknak nagyon nagy segítség, hiszen a gyermekek napi logisztikája, a gyermeknevelés és a munkavégzés összeegyeztetése nem kis kihívás, pláne olyan helyzetben nem, amikor maga a munkába járás is időt vesz el egy édesanyától, vagy édesapától. Ne feledjük ugyanis, hogy a Munka törvénykönyve munkavállalót ír, azaz nem csak az anyák, de az apák is igényelhetik a részmunkaidős foglalkoztatást, hogy nagyobb részt vegyenek ki az így fennmaradó időben a gyermek körüli feladatokból. A módosítás révén egy óvodás gyermek édesapja vagy édesanyja is kérheti a 4 órás foglalkoztatást, s így napi 8 (de a legtöbb helyen inkább 8,5) óra munka és a napi mondjuk 1 óra utazással kalkulált 9-9,5 óra távollét helyett csak 5-5,5 órát kell, hogy távol legyen kisgyermekétől, több időt és energiát szentelve az ő nevelésének, gondozásának.
Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy továbbra is csak akkor beszélhetünk kötelező foglalkoztatásról a napi munkaidő felében, azaz 4 órában, ha van olyan üres munkakör, amibe a fizetés nélküli szabadságát megszüntető munkavállaló visszatérhet a munkáltatóhoz. Sok munkavállalónak ez nem adatik meg ez után sem, mert a szülés és a fizetés nélküli szabadság után nem tud visszatérni a korábbi munkakörébe, s munkáltatói felmondással vagy közös megegyezéssel válnak meg a felek egymástól.

Ugyanígy a gyermekneveléshez kapcsolódik az a törvénymódosítás, ami lehetővé teszi a 2020.-ban bevezetett nagyszülői GYED intézménye alatt a munkától való távolmaradást. Ugye idéntől lehetősége van a munkába visszatérő szülőnek és a nagyszülőnek közösen úgy dönteni, hogy a gyermek nappali felügyeletét a szülő munkavégzése esetén a nagyszülő vállalja át, s így a GYED-et ő igényli meg. Ám a dolgozó nagyszülő csak akkor tud a munkától távol maradni, ha a törvény erre lehetőséget ad, így bekerült a 128 §-ba új pontként, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/G. §-a szerinti gyermekgondozási díj időtartamára fizetés nélküli szabadságra jogosult a munkavállaló. Míg a korábbi megfogalmazásban csak a munkavállalónak járt fizetés nélküli szabadság gyermeke 3 éves koráig, így most a módosítással már a nagyszülő is be lett vonva a fizetés nélküli szabadságra jogosultak körébe – amennyiben a gyermekgondozási díjat ő igényli.
További változás a szülői szabadság terén, hogy most már nem csak az anya vagy a gyermeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vevő nő jogosult rá, hanem az a szülő is – azaz az apa is –aki gyermeket az anya egészségi állapota vagy halála miatt végrehajtható bírósági ítélet vagy végrehajtható gyámhatósági határozat alapján gondozza.

Változást hozott a versenytilalmi záradékok terén is a 2020-as év, mégpedig egy régóta fennálló, s a gyakorlatban bizony bírósági ügyekben többször is problémát okozó kérdésben, mégpedig a megállapodás írásban vagy szóban való megkötésében. A Munka törvénykönyve a tanulmányi szerződéseknél megkövetelte eddig is az írásbeliséget, ám a versenytilalmi megállapodásoknál eddig nem, ami a gyakorlatban sok gondot okozott, hiszen vitás esetben a szóban elhangzott megállapodás pontos feltételeit és részleteit igen nehéz volt bizonyítani bármelyik félnek is. Erre végre pontot tett a joggyakorlat-elemző csoport ajánlása alapján a jogalkotó, s mostantól a versenytilalmi megállapodást írásba kell foglalni, s a biztonság kedvéért az ettől való eltérést mind megállapodás, mind kollektív szerződés esetén megtiltotta.