Nyári szabadság munkajogi szemmel

Repka Ágnes

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Minden dolgozó örömmel várja a nyári szabadság időszakát, amikor végre a háta mögött hagyhatja a munkahelyi gondokat, feladatokat, s csak a pihenésre, szórakozásra gondol, a családdal vagy barátokkal töltött időre. Ám ahhoz, hogy ez az időszak tényleg felhőtlen legyen, s ne nagy csalódásként vagy anyagi veszteségként végződjön, néhány dolgot nem árt észben tartania a munkavállalóknak.

Ki dönt a szabadságról?

Bármennyire is a köznapi nyelvhasználat úgy mondja, hogy „kivesszük a szabadságot”, a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltató adja ki – természetesen ideális esetben a munkavállaló előzetes meghallgatása után. Azaz ha el szeretnénk menni egy hosszabb nyaralásra, addig ne is foglaljunk le és ne is fizessünk be semmit, míg a szabadság idejét nem egyeztettük a munkáltatónkkal, s ő ezt nem hagyta jóvá. Ellenkező esetben megtörténhet az, hogy – bármennyire is azt hittük, nem lesz gond az időponttal – nem kapjuk meg az engedélyt, mert mindenki más is abban az időben megy el az osztályunkon, s nekik már korábban volt engedélyük erre. A munka törvénykönyve – nem kifejezetten a nyári szabadság, hanem általában az éves szabadságunk felhasználása során - azonban 7 napot ad nekünk, amivel mi rendelkezünk, s ezt a munkáltatónknak a számunkra megfelelő s általunk kért időpontban kell kiadnia. Amennyiben ezt a 7 napot már „ellőttük” év elején, akkor sajnos a munkáltató jóindulatára vagyunk bízva a nyári nyaralásunk időzítése során.

Hány napra mehetünk el?

Sokan úgy vélik, hogy egy hét nem elég, hiszen éppen hogy csak megérkezünk, akklimatizálódunk, megszokjuk az új környezetet, s 1-2 nap múlva már mehetünk is haza. Nos, a jogalkotóknak is valami ilyesmi volt a fejében, hiszen a Munka törvénykönyve alapján főszabály szerint úgy kell kiadni a szabadságot, hogy a munkavállaló legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól. Ez nem 14 szabadságnapot jelent, hanem 14 egybefüggő napot, tehát a heti pihenőnap vagy a munkaszüneti nap is beleszámít a 14 napba. Jó időzítéssel tehát igenis el tudunk menni két hétre nyaralni, így egy hosszabb, átszállással kombinált repülőút, vagy egy körút is belefér. (Zárójelesen jegyzem meg, hogy a fenti egybefüggő 14 napos szabálytól a felek megállapodás alapján - azaz munkaszerződésben - eltérhetnek, így igencsak érdemes alaposan elolvasni belépéskor a munkaszerződést, mert ha ezt előre aláíratják velünk, akkor sajnos nem lesz 2 hetes nyaralásunk.)

Mi a helyzet, ha új munkahelyen kezdtünk, s próbaidő alatt vagyunk még nyáron?

A munka törvénykönyve nem tiltja a szabadság kiadását próbaidő alatt sem, de a fentebb említett 7 nap igénybevételének lehetőségével a jogszabály alapján a munkaviszony első 3 hónapjában nem élhet a munkavállaló, azaz az, hogy elmehetünk-e szabadságra, a munkáltatónk jóindulatán múlik. Valahol érthető is ez a szabályozás, hiszen az első 3 hónap – ideális esetben a próbaidő – arra szolgál, hogy mindkét fél megismerje a másikat, s ha a munkavállaló hosszabb szabadságra megy, ez nem valósul meg kellőképpen.

Ha már elutaztam, visszahívhat a munkáltató? Köteles vagyok megszakítani a szabadságot, s visszamenni dolgozni?
A törvény szerint joga van a munkáltatónak ehhez, de nagyon indokolt esetben csak: kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén lehet a korábban jogszerűen igényelt és engedélyezett szabadságot visszavonni. Ez lehet például egy vészhelyzet, valamilyen természeti katasztrófa, olyan váratlan esemény, amire nem tudott a munkáltató előre felkészülni, s aminek elhárításához mindenképpen szükséges a szabadság megszakítása s a dolgozó munkavégzése, egy olyan előre nem látott hatalmas és igen rövid határidővel teljesítendő megrendelés elnyerése, ami a dolgozó nélkül lehetetlennek tűnik és a teljesítés elmaradása jelentős gazdasági károkat okozna a munkáltatónak – nagyobbat, mint a szabadságról visszahívott dolgozónak a szabadságának törlése.
Ám ha a munkáltatónkat – aki ilyen súlyos és váratlan ok nélkül ragaszkodik a visszahívásunkhoz - ezek az érvek még nem győznék meg, érdemes a további paragrafusokkal s tisztában lenni: a munkavállalónak a szabadság megszakításával összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. Azaz ha egy amerikai útról rángat vissza minket a főnök, s pechjére egyedülálló anyaként 3 gyermekünkkel utaztunk el, akkor bizony a teljes család szállásának lemondását, a repülőjegyek átfoglalásának költségét, ha előre befizetett szervezett programunk volt, akkor azoknak a belépti díjaknak az árát is térítenie kell számunkra, azon felül természetesen, hogy a visszautazás már nem szabadságunk terhére megy, az így fennmaradt és a szabadság helyett munkával töltött napokat újra ki kell adnia számunkra.
Tekintettel arra, hogy az így felmerült költségek akár a többszázezret, de adott esetben az egymillió forintot is elérhetik, kétszer is meggondolandó a munkáltató részéről, hogy melyik dolgozóját hogyan hívja vissza nyaralásból. Munkavállalóként pedig azt kell tehát megjegyeznünk, hogy a szabadságra vonatkozó igényünket legalább 15 nappal előbb jelentsük be, s csak ezután fizessünk be bármilyen utat is.