Áfa buktatók – költség-átterhelések (1.)

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Ki, mit, kitől és kinek rendelt, osztozik-e valakivel a költségeken: az áfa szempontjából mind-mind fontos kérdések. Ráadásul adókockázatot jelentő tényezők is. Ez utóbbiakról és csökkentésük lehetőségeiről lesz szó az alábbiakban.

 

Ki kivel, és mit?

 

A „Lányka” Kft Magyarországon bejegyzett társaság, a berlini székhelyű „Mutter” GmbH leányvállalata. A magyar cég az importbeszerzések miatt nála felmerülő vám-, fuvar- és raktározási költségeket szeretné átterhelni az anyavállalatra.

Milyen adójogi következményekkel teheti meg a társaság, ha

 

1.az anyavállalat nevében és javára jár el a megrendeléskor és díjat kap szolgáltatásáért, vagy 

2.saját nevében, de az anyavállalat javára jár el a megrendeléskor?

 

A költségek átterhelése kapcsán az egyik legfontosabb kérdés, hogy azt a terméket, szolgáltatást, amelynek költségeit szeretné a cég átterhelni az üzleti partnerére, ki, illetve kinek a nevében és javára rendelte meg. Másként fogalmazva, arra a kérdésre keressük a választ, hogy a költségek kinek a nevében merültek fel.

 

A fenti esetekben is döntő szempont, hogy a felek közötti szerződés - polgári jogi jogviszony – alapján, kinek kell gondoskodnia a termék importjáról, raktározásáról, kiszállításáról.

 

Tegyük fel, hogy a példaként hozott esetben a termék tulajdonosa a „Mutter” GmbH.

 

Ez a „Leányka” Kft számára azt jelenti, hogy a szállítmány vámkezelését a külföldi anyavállalat nevében kell kérnie (az Áfa tv. értelmezésében a német cég  importálja a terméket, a vámhatározat is – közvetlen vámjogi képviselet esetén – a nevére szól).

 

Abban az esetben, ha a „Leányka” Kft a szóban forgó terméket raktározza, majd értékesíti Magyarországon, és ehhez szállításról is intézkednie kell, akkor mindez a termék tulajdonosa, azaz a külföldi társaság nevében történik.

 

A vámügynökkel, a raktárossal, illetve a fuvarossal is az anyavállalat szerződik, e cég az említett szolgáltatások megrendelője. Ebből következően, az ezekről szóló számláknak is a berlini cég nevére kell szólnia. Ráadásul a GmbH-nak valószínűleg magyar adószámot is kérnie kell, ha az importált terméket itt kívánja eladni.

 

Az, hogy ebben – vagy ehhez hasonló – helyzetben a magyar félnél miért merült fel a vámkezelés, a raktározás, a fuvarozás kapcsán költség, az ügylet további körülményeitől függ, azaz a fentebb már vázolt esetköröktől.

 

Így abban az esetben, ha a kft az anyavállalat nevében és javára jár el a termék megrendeléskor, és e szolgáltatásaiért díjazást kap, akkor az alábbi „forgatókönyvet” célszerű követniük a feleknek.

 

 

A külföldi cég nevében és javára – de nem ingyen…

 

Amennyiben a külföldi anyavállalat felkéri a magyar leányvállalatát, hogy fizesse ki helyette a vám-, raktározási és fuvarköltséget, és ezt később megtéríti, úgy szerződési viszonyban e két cég áll egymással, és a számlázás is ennek megfelelően történik.

Ennek ellenére a szükséges pénzmozgások nem ezt a helyzetet mutatják majd.

 

Ugyanis a magyar vállalkozás a külföldi partnere nevében és javára (és helyette) fizeti ki a számlákat, majd ezt követően elszámol a német társasággal.

Ilyenkor a költségátterheléshez nem kell – az Áfa tv. szerinti - számlát kiállítania  az anyavállalat felé, elég számviteli bizonylattal dokumentálnia az ügyletet.

Ebből következően sem a kifizetett összeget, sem az átterhelt összeget nem kell az áfa-bevallásában szerepeltetni, hiszen sem a kiadás, sem a bevétel nem a magyar társaság nevében merül fel.

A vámkezelésről, raktározásról, illetve fuvarozásról szóló számlát a szolgáltatónak áfa nélkül kell kiállítania a külföldi megrendelő felé, függetlenül attól, hogy azt pénzügyileg ki – jelen esetben a magyar kft – rendezi, rendezte.

 

Kérdés – ezt az adóhatóság egy esetleges ellenőrzés során minden bizonnyal fel is teszi -, hogy a leányvállalat miért előlegezte meg a szóban forgó költségek kifizetését az anyavállalat helyett. Továbbá, ha a magyar vámügynökkel, a vámhatósággal, a raktárossal, illetve a fuvarozóval is a belföldi cég tartotta a kapcsolatot, e feladatok ellátásáért kapott-e külön díjat a külföldi vállalkozástól? Amennyiben igen, úgy e díjazás piaci árnak tekinthető-e volt-e?

 

Ha a magyar cég fentiek kapcsán kapott díjazást, azt – a magyar Áfa tv. szabályai szerinti -  számlával kell átterhelnie a külföldi partnerre, azzal, hogy áfát nem számol fel, és feltünteti a bizonylaton  az „áfa hatályán kívüli ügylet” kitételt.

Fontos, hogy ez esetben az anyavállalattól az egyazon ügylettel összefüggésben, de különböző jogcímeken (a megelőlegezett összegek és az ügyintézésért járó díjazás) érkezett utalásokat a magyar vállalkozás elkülönítetten kezelje könyveiben.

Ugyanis az elszámolási kötelezettséggel átvett összeg – a külföldi partner helyett megelőlegezett kifizetés -, és ennek átterheléséhez nem kell számlát kibocsátania a belföldi társaságnak. A szolgáltatásért kapott bevétel viszont a szolgáltatásnyújtás adóalapja, így arról a külföldi anyavállalat felé ki kell állítania a számlát.

 

 

Saját nevében, de más javára…

 

Abban az esetben, ha a magyar vállalkozás – példánk szerint a „Lányka” Kft – kerül szerződéses kapcsolatba a vámügynökkel, a raktárossal, illetve a fuvarozóval, azaz a saját nevében rendeli meg e szolgáltatásokat, de a külföldi anyavállalata javára, akkor a számlázási feladatok (és az áfa-fizetési kötelezettség) az előzőektől eltérően alakul.

 

A magyar vámügynöknek, raktárosnak, illetve szállítmányozónak a magyar vállalkozás felé kell kibocsátania a számlát, a magyar Áfa tv. szerinti adókulccsal számított áfával.

 

A magyar társaság ezt a költséget, illetve ennek általános forgalmi adóját elszámolja a teljesítés időpontjának megfelelő időszakról szóló áfa-bevallásában, a levonható adót figyelem be veheti.

A külföldi anyavállalat felé ezt a költséget számlával kell átterhelnie azzal, hogy a számla az áfa hatályán kívüli ügyletet dokumentál. Ezt azonban ugyancsak szerepeltetnie kell az áfa-bevallásában.

 

Lényeges, hogy ez a verzió csak akkor „működik”, ha a leányvállalat (a magyar társaság) áll szerződéses viszonyban az érintett belföldi szolgáltatókkal. Ha e szerződések az anyavállalat – a külföldi társaság – nevére szólnak, akkor a másik fél/felek nem bocsáthatnak ki számlát a magyar leányvállalat felé, mert a bizonylatot az anyavállalat nevére kell kiállítaniuk.

 

Ha a szolgáltatók nem így járnak el, a számla befogadása a magyar cég számára nem kevés adókockázattal jár.

 

Amennyiben a magyar kft áfát tartalmazó számlát kap a magyar szolgáltatóktól – a vámügynöktől, a raktárostól, a fuvarozótól -, annak dacára, hogy e vállalkozókkal nem ő áll szerződéses kapcsolatban, akkor ezt az áfát nem „szerencsés” levonnia.

 

Ugyanis egy esetleges adóellenőrzés során a revizorok joggal emelnék ki ezeket a számlákat az áfa-analitikából, mondván, hogy az ezekkel igazolt áfa nem levonható, mivel a magyar társaság nem a saját gazdasági tevékenysége érdekében vette igénybe e szolgáltatásokat.

 

Csavarjunk még egy picit az ügyön!

 

Tegyük fel, hogy a „Leányka” Kft a vámkezelést is a saját nevében kéri: ekkor a vámhatóság a vámhatározatot a kft nevére állítja ki, és az importáfát is a saját nevében kell megfizetnie.

Viszont az importált termék tulajdonosa a külföldi cég, az anyavállalat.

Ez azzal jár, hogy az importhatározatban szereplő áfa összegét a magyar társaság nem tudja levonni, hiszen az importált termék nem az ő tulajdona, hanem a külföldi partneréé.

 

Azaz az importáfa nem a saját gazdasági tevékenység érdekében merült fel.

 

Bonyolítsuk tovább a helyzetet! Tegyük fel, hogy a külföldi anyavállalat a terméket még az importot megelőzően átruházta a magyar leányvállalatára.

Ekkor a magyar vállalkozásnak szüksége van egy proforma számlára, amellyel igazolni tudja, hogy a termék az ő tulajdonába került.

Ennek alapján mind az importvám-határozat, mind a kapcsolódó kiadások - a vámügynök, a raktározás, a fuvarozás díjáról szóló számla a „Leányka” Kft nevére szólhat, az értékesítésről szóló számlát a magyar társaságnak kell kibocsátania a vevője felé, az anyavállalatnak pedig nem kell áfa adóalanyként regisztrálnia Magyarországon.

 

Az az eset sem „fehér holló”, hogy a magyar leányvállalat a fentebb említett költségeit nem egy az egyben hárítja át a külföldi partnerre, hanem azokat saját szolgáltatásába olvasztva, időszakos elszámolás keretében érvényesíti. Azaz a tárgyalt szolgáltatások elveszítik önálló voltukat.

 

Ilyen esetekben a magyar vállalkozásnak a külföldi anyavállalat felé az Áfa tv. szerinti számlával kell átterhelnie a költségeket, akár egy az egyben számlázva, akár beleolvasztva azokat egy nagyobb szolgáltatásba.

 

Mi történik akkor – az áfa kapcsán-, ha a felek nem csupán a másik érdekében felmerült kiadásaikat téríttetik meg, hanem közreműködésükért díjazást is várnak? És ha csak a felek „összehozásában” merül ki a tevékenységük? Erről cikkem folytatásában lesz szó.