Ülve vagy állva? Vajon melyik egészségesebb?

Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogyan lehet a megfelelő üléspozíció beállításával, néhány apró praktikával, valamint nyújtó-lazító gyakorlatokkal csökkenteni az ülőmunka egészségügyi kockázatait. Ennek legbiztosabb módja persze az, ha nem ülünk, hanem állunk (mozgunk) munkavégzés közben. De vajon ez tényleg egészségesebb? És hogyan hat a munkavégzés hatékonyságára? Nézzünk néhány pro és kontra érvet a szakirodalom, valamint az álló munkavégzést kipróbálók tapasztalatai alapján:

PRO:

• Az álló munka csökkenti a gerinc terhelését (Ez talán meglepő, de a legszabályosabb ülés közben is 40%-kal jobban terheljük a gerincünket, mint álló testhelyzetben, a görnyedt ülés pedig kétszer annyira terhel).
• Javítja, természetesebbé teszi testtartásunkat, a hát- és vállfájdalmak teljesen megszünhetnek. Erősíti a hát és vállizmokat, és általában jó hatással van az erőnlétünkre.
• Állva lényegesen nagyobb tere van a mozgásnak (a testhelyzet változtatásának, sétának, egyszerűbb nyújtó-erősítő gyakorlatoknak, vagy akár a táncraperdülésnek is :) munka közben), melynek pozitív hatása:
• növeli a munkavégzés hatékonyságát, főleg szellemi, kreatív munkák esetében (tapasztaltuk már, hogy jobban megy a gondolkodás séta közben?);
• az ülve végzett munkához képest javítja a vérkeringést, javul a sejtek oxigénellátottsága, frissebbek maradunk napközben;
• több kalóriát égetünk, ami segíti a fogyókúrát és az ideális testsúly megtartását, miközben rászoktatjuk testünket az aktívabb ’életre’.
• Az ülőmunka hosszútávú egészségügyi kockázatait (is) csökkenti.

KONTRA:

• Állva gyorsabban fáradnak a hát és a láb izmai, ami egy idő után dekoncentráltá tehet.
• Mivel elfáraszt, demotiváló lehet a munka utáni sport szempontjából, ami nem jó, mert dinamikus, aerob mozgásra is szükségünk van egészségünk fenntartása érdekében (és ezt az ’állás’ nem pótolja).
• Az ülőmunka (azzal, hogy megtámasztja a törzset és stabilan tartja a lábat) inkább megkönnyíti a szem és kéz koordinációját, így azok nagyobb pontossággal dolgozhatnak, mint állva.
• Bizonyos munkák esetében, főleg melyek precizitást, elmélyülést, komoly odafigyelést igényelnek, a munkavégzési hatékonyságot csökkentheti.

Mit tegyünk tehát? Mindenekelőtt ne ragaszkodjunk régi beidegződéseinkhez, álljunk fel az asztaltól, és próbáljuk ki, amit/ahogy csak lehet! Csalóka, de nem mindig az a kényelmes, ami elsőre annak tűnik (lásd fent a gerinc terheléséről írtakat). Ahogy az esetek döntő részében, a megoldás itt sem a szélsőségekben keresendő, hanem egyénre és munkatípusra szabottan valamifajta balanszírozásban. Sem a magunkra kényszerített folyamatos ülés, sem a 8 órás állás nem ideális egészségügyi és hatékonysági szempontból. 

Próbáljunk olyan munkahelyi környezetet kialakítani (például már itthon is kaphatók állítható magasságú irodai asztalok, de némi kreativitással ez házilag is megoldható), ahol mindkét munkavégzési módra lehetőségünk van – és váltogassuk őket. Akár napszakhoz (pl. délelőtt állunk, délután ülünk), akár az éppen végzendő munkához (pl. e-mailek megválaszolása, hírek elolvasása, ötletelést igénylő munkák mellett állunk, a mély koncentrációt igénylőknél ülünk), akár csupán aktuális szellemi és fizikai állapotunkhoz igazítva a mértéket. Figyeljük mire hogyan reagál a testünk, és ennek függvényében változtassunk, hogy az valóban, számunkra, a legjobb legyen.