Morál és marketing, avagy Szent Miklós és a Mikulás története

Szent Miklós történetét a középkori Legenda Aurea szerint írja le részletesen. Innen tudjuk, hogy szegényeket az ablakon bedobott aranypénzzel segítette ki a bajból. Így volt ez akkor is, amikor tudomására jutott, hogy egy nincstelen apa nyilvánosházba kénytelen küldeni lányait, akiket hozomány híján nem tud férjhez adni. Szent Miklós természetesen a szokott módon a segítségükre sietett. Kis erszényben aranypénzeket dobált be az ablakon a lányoknak 3 egymást követő éjszakán át. A harmadik éjjel azonban az ablak zárva volt így Miklós püspök felmászott a tetőre, hogy a kéményen át teljesítse a küldetését. A harmadik leány ekkor kötötte fel éppen harisnyáját száradni a kémény alá és az aranyak pont beleestek.

Miklós a középkortól a diákok védőszentje is lett. A kolostori iskolákban ekkortájt alakult ki a máig divatos „fordított nap”, amikor a diákok feleltetik tanáraikat. Az eredeti verzió szerint azonban a gyermekeket Szent Miklós látogatta meg. Kérdéseket tett fel nekik, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazta vagy virgáccsal büntette meg őket. A büntetést többnyire az őt kísérő krampusz hajtotta végre. Ennek a hagyománynak az életben tartására az általános iskolai Mikulás ünnepségek teremtettek remek alkalmat, legalábbis 20-30 évvel ezelőtt.

A Mikulás és a krampuszok a tanítás alatt, óra közben érkeztek. Ennek köszönhetően egész nap nem tudtunk odafigyelni a tanárra, mert egyfolytában azt vártuk, mikor dörömbölnek már az ajtón. A dörömbölés után következett a „berontás”. Lajos bácsi, a technika tanár rituálisan feltépte az ajtót és vattaszakállával, piros süvegben, piros köpenyben és Scholl papucsban berontott az osztályterembe két nyolcadikossal, akik krampusznak voltak öltözve. A krampuszok személye évről évre változott, mivel mindig az aktuális nyolcadikosok közül választották őket, így aztán az övék volt főszerep. Lajos bácsi mondandóját már mindenki ismerte, azt viszont nem tudhattuk előre, hogy milyen produkcióval szórakoztatnak minket az új krampuszok. A legemlékezetesebb Tibi esete volt, aki karatézni járt és bár nagyon magasszintű mozgáskultúrával rendelkezett, egy rosszul tervezett ugrás következtében a hátsó pad teteje helyett a mögötte lévő üvegezett szertár szekrényben landolt. Viszont egy pillanatra sem esett ki a szerepéből: virgácsával körben szétcsapkodta a polcokról ráesett, színes kartonpapírból készült mértani testeket és üvöltve kirohant a teremből.

A Mikulás ünnep mai formája a 19. századtól kezdődően terjedt el. A Mikulás a kitisztított állapotban ablakba kirakott csizmákat és cipőket tömi tele édességgel és déligyümölcsökkel. Ahol szükségesnek látja, oda virgácsot is tesz. Számunkra ez megszokott és egyértelmű, ám nemzetközi vagy globális szinten kissé zavaros a történet. Aki nálunk a Mikulás, az az angolszász területeken, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban a Santa Claus, aki nem december 6-án hoz ajándékot, hanem Karácsonykor. A vele szemben, a piros sarokban álló volt Szovjetunió a Gyed Moroz-t (Fagy apó) favorizálta Szent Miklóssal szemben, aki egyébként Oroszország és Moszkva védőszentje volt. Fagy apó ajándékaira újév napjáig kellett várni. (Elterjedt nézet az is, hogy a magyar Télapó szó tulajdonképpen a már említett orosz Gyed Moroz tükörfordítása és az 1950-es évektől terjedt el szintén a Mikulás helyettesítésére a kommunista vallásellenesség miatt.)

Az ügyes marketingnek köszönhetően a mai gyerekek már tisztábban látnak. A Mikulás Lappföldről érkezik rénszarvasokkal vontatott szánon és ajándékot osztogat. (Ausztráliában rénszarvasok helyett fehér kenguruk vannak). Az évközi jó és rossz cselekedetekkel kapcsolatos moralizálás eltűnő félben van, a hangsúly az ajándékozásra terelődött. Az utcákon, bevásárlóközpontokban ezrével cirkálnak a Mikulások, így lassan ki kellene találni egy hihető és egységesen kommunikálható magyarázatot arra, hogy miért vannak ilyen sokan. Bár az is lehet, hogy a gyerekek egyre inkább megelégszenek a kézzel fogható ajándékokkal és nem fog hiányozni nekik a csodavárás izgalma.

De ne adjuk fel ilyen könnyen! Biztos, hogy létezik arany középút ebben is. Egy tévhitet például azonnal eloszlathatok: a piros ruhás Mikulás alakját nem a Coca-Cola találta ki marketingfogásként 1931-ben, ez nem igaz. Az viszont kétségtelen, hogy a gyerekeket év közben a mennyből figyelő Szent Miklós helyébe, aki december 6-án elszámoltat bennünket rossz cselekedeteinkkel és megjutalmazza, ha jót tettünk, egy Lappföldön élő gyártulajdonos lépett, aki manókat dolgoztat futószalag mellett. :) De azért őt is szeretjük, hiszen neki sem könnyű az élete :)