Milyen szakmai és személyes jártasságokat keresnek a munkáltatók?

Amikor új pozícióra pályázunk érdemes végiggondolni, melyek azok a jártasságok, amik a megpályázandó munkakörben értéket képviselnek a munkáltató számára. Amennyiben van rá lehetőségünk fejlesszük ezeket, akár magánszorgalomból és önállóan is, hisz ezek megléte, illetve demonstrálása tudja megszerezni nekünk a hőn áhított új pozíciót.  Nézzük mi alapján lehet csoportosítani ezeket a jártasságokat. 

Generális jártasságok

Több szempontból lehetne szűrni és csoportosítani már az általános készségeket is (hiszen az iparág, a cég, illetve a munkakör mind befolyásolja, hogy adott helyzetben melyik jártasságra milyen hangsúly kerül), ám létezik néhány olyan „skills”, melyek megléte egyre inkább alapkövetelménynek számít minden munkáltatónál. Ezek a következők:

csapatmunkában való hatékony részvétel,

problémamegoldási hajlandóság és érzékenység,

kommunikációs és kapcsolatteremtési (írásbeli és szóbeli egyaránt) készség,

megfelelő időgazdálkodás,

informatikai és internetes jártasság.

Miközben fentiek „általánosságban” is fontosak, a hangsúly, ami adott jártasságon belül egy-egy konkrét készségre, rutinra kerül – munkakörönként és feladatonként – már eltérő lehet. Például: ma már nem igazán létezik olyan munkakör, ahol ne lenne elvárás a kommunikációs készség megléte. Ugyanakkor ennek használata és az, hogy milyen helyzetekben, milyen mértékben van szükség a magabiztos kommunikációs fogások meglétére, már pozíciónként eltérő. Bizonyos munkakörökben (pl. értékesítői, oktatási, vagy valamilyen szervezői feladat) emeltebb szintű, magasabb fokú rutint várnak el a munkáltatók, annak ellenére, hogy egy alapjártasságról van szó. Könyvelő pozícióban sem mindegy, hogy csupán a számlákkal-programokkal kell „kommunikálnunk”, vagy kollégákkal, esetleg ügyfelekkel is, a NAV-os adóellenőrzésekről nem is beszélve. Ezek más és más kommunikációs „szintet” igényelnek. Ugyanígy fontos, és hatáskörtől nem független, a problémamegoldási készség megfelelő szintje.

Ezeket az eltérő hangsúlyokat álláskeresés során érdemes figyelembe kell venni, még akkor is, ha külön magyarázatot nem ad rá a munkaköri kiírás. Karriertervezésnél, továbbképzések választásnál pedig figyelembe véve a elérni kívánt pozíció elvárásait és erősségeinket/gyengeségeinket, célirányosan érdemes fejleszteni őket!

Szakmaspecifikus jártasságok

Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, milyen szerepet tölt be egy adott készség megléte/hiánya egy munkakör betöltéséhez, ugyan szükséges a konkrét álláshirdetés ismerete, de sokat segít a szakma karakterének figyelembevétele is.

Fent megkezdett, a kommunikációs jártasságra vonatkozó példánk továbbvitelével mindez jól érzékeltethető. Amennyiben pl. jogi szakterületen pályázunk valamilyen adminisztratív munkakörbe, akkor biztosak lehetünk benne, hogy annak ellenére, hogy sem az ügyfelet nem mi fogjuk képviselni, sem a jogi ügymenet kezelésében nem fogunk aktív szerepet kapni, a kommunikációs jártasságok tekintetében elvárás lesz felénk egy kifinomultabb írásbeli és szóbeli kommunikáció, amire az adminisztratív folyamatok kezelése során a jogi szakemberek nagy magabiztossággal számíthatnak. Mivel a jogi szakmán belül jelentős a szóbeli és írásbeli kommunikáció hatékonyságnak szerepe, ezért egyértelmű, hogy mindez elvárás adott szakterületen működő adminisztrációs munkakörben is. Könyvelőként szakmaspecifikus jártasság például a megfelelő alkalmazkodási készség és rugalmasság – ez igaz az ügyfelek speciális igényeit, valamint a folyamatosan változó jogszabályi környezetet tekintve egyaránt. Ahogy elengedhetetlen a fókuszált munkavégzésre és a precizitásra való képesség is – már amennyiben nem akarunk versenyezni a „legtöbb büntetést fizető könyvelő” kétes címéért.

Éppen ezért soha ne feledjük pályázatunk elkészítésénél annak figyelembevételét, hogy adott szakterületnek melyek azok a specifikus jellemzői, amin belül ismereteinket, jártasságainkat használnunk kell majd!

Munkakörspecifikus jártasságok

A munkakörspecifikus jártasságokra felkészülni értelemszerűen az adott cégnél betöltendő konkrét munkakör ismeretében lehet. Viszont sokszor már az interjúztatás során (amikor még kevésbé ismertek az elvárások) demonstrálnunk kell valamilyen szinten, hogy a munkakör betöltésénél elvárt jártasságokat a megfelelő magabiztossággal kezeljük. Annak ellenére, hogy ezeket a skillseket szituációkhoz kötődően használjuk (ezért helyzettől függetlenül nehéz annak pontos megítélése, hogy valóban bír-e a jelölt a jártasság elvárt szintjén dolgozni), az interjúztatóknak a nagyságrendi tájékozódásra mindig van lehetősége és igénye is.

Példával illusztrálva: ha a kiírásban szerepel a ’munkavállalói kezdeményezőkészség és problémamegoldás’ mint elvárás, nem mindegy, hogy mindezt könyvelői vagy ügyfélreferensi munkakörben jelölték meg munkavégzési feltételként. Az előbbi esetben (könyvelő munkakör) a kezdeményezőkészség (elvileg) nem írhatja felül a jogszabályi előírások követésével kapcsolatos elvárásokat; míg utóbbi esetben (ügyfélreferensi munkakör) a biztonságra törekvés eredményezheti a protokollhoz történő túlzott ragaszkodást, ami viszont felülírhatja adott problémás helyzet megoldásához szükséges egyéni kezdeményezőkészség használatát. Mivel maga az interjú is felfogható olyan élethelyzetként, amin belül ezeknek a jártasságoknak a meglétére utaló jeleket, különböző kérdésekkel lehet mérni, így az interjúztatók gyakran szűrnek már a kiválasztásnak ebben a korai szakaszában a jártasságok megléte/hiánya segítségével.

Tehát, amikor álláspályázatunkat készítjük, valamint az interjúra készülünk, mindig törekedjünk arra, hogy végiggondoljuk azokat a szakmai élethelyzeteket, ahol a munkáltató által megnevezett és elvárt jártasságot/jártasságokat használni kell majd. Ahogy arra írásunk igyekezett felhívni a figyelmet, adott jártasság megléte még nem elegendő a feltétel teljesítéséhez. A jártasság megfelelő szintű és formájú használata az, amit a munkáltatók figyelnek és keresnek.