Miben változott az új egészségügyi szolgálati jogviszony?

2020. októberében megírt cikkben, hat pontban foglaltam össze az egészségügyben dolgozókkal kötendő új szerződésre - az egészségügyi szolgálati jogviszonyra – vonatkozó fontosabb szabályokat. 2020. november 28-án megjelent több kormányrendelet, amelyek egyrészt az egészségügyi szolgálati jogviszony végrehajtására vonatkoznak, másrészt módosítják az egészségügyi szolgálati jogviszonyra vonatkozó törvény egyes szabályait. Az alábbi cikkben a fontosabb változásokat ismertetem.

A legfontosabb módosítás, hogy az új jogviszony kapcsán a szerződéseket nem 2021. január 1-éig, hanem 2021. március 1-éig kell megkötni. Így még pár hónap rendelkezésre áll ahhoz, hogy át tudják gondolni a dolgozók, hogy aláírják-e az új jogviszonyra a szerződést.

Lényeges kérdés az új szerződések kapcsán, hogy

• milyen feltétellel engedélyezik a további keresőtevékenység folytatását (ami lehet, akár egy magánszolgáltatónál, vagy másik tb támogatott szolgáltatónál folytatott egészségügyi tevékenység, vagy egészségügybe egyáltalán nem tartozó, másfajta egyéb keresőtevékenység is);
• csökkent- e a módosítások kapcsán a maximum két éves kirendelési időtartam;
• változtak-e a szabályok, az illetmény megállapítása kapcsán.

Röviden tekintsük át, mennyiben változott vagy tisztázódott a fenti három kérdés a novemberben kihirdetett kormányrendeletek alapján!

Engedélyeztetés:

A törvény rögzíti, hogy „Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, ideértve más keresőfoglalkoztatást, valamint díjazás ellenében folytatott tevékenységet is – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony – kizárólag a Kormány által kijelölt szerv előzetes engedélyével létesíthet.”

A törvény alapján az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló orvos csak engedéllyel dolgozhat további jogviszonyban, amely lehet akár más szolgáltatónál folytatott orvosi tevékenység, de lehet akármilyen más – nem egészségügyi – keresőtevékenység is (pl: őstermelőként szeretne egyéb keresőtevékenységet folytatni).

A kormányrendelet rögzíti az engedélyeztetés menetét, amely a progresszivitásra épül. Például: a városi fekvőbeteg-ellátó egészségügyi szolgáltatónál foglalkoztatott személy esetében az egészségügyi szolgáltató vezetője az irányító megyei intézmény vezetőjéhez terjeszti fel az engedélykérést.

Az engedély elbírálása kapcsán csak azt rögzíti a jogszabály, hogy az engedélyező szerv a kérelem elbírálása során figyelembe veszi a munkaidőre vonatkozó szabályokat, továbbá szem előtt tartja az  egészségügyi dolgozó egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez való jogát, valamint az  ellátottak biztonságával összefüggő okokat.

Összegezve megállapítható, hogy objektív szempontokat nem állapít meg az engedélyezés kapcsán sem a törvény, sem a kormányrendelet, így továbbra is kérdéses, hogy milyen szempontok alapján adnak majd engedélyt további keresőtevékenység folytatására.

Ezért előfordulhat még az is, hogy ha nem lesznek egységes szempontrendszerek, akkor hasonló körülmények fennállása esetén egyik megyében engedélyezik az orvosnak a további keresőtevékenységet, míg a másik megyében nem.

Meg kell említeni, hogy a kormányrendelet megállapított olyan tevékenységeket, amelyek folytatásához nem kell előzetes engedélyt kérni. Így nem kell az engedélyező szerv előzetes engedélyét kérni

• az igazságügyi szakértői és szakkonzultánsi tevékenységre,
• halottvizsgálati szaktanácsadói tevékenységre,
• az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvény szerinti kamarai tisztségre,
• a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételéről szóló jogszabály szerinti egészségügyi tevékenységre és
• a donor plazmaferezis folytatására előírt engedéllyel rendelkező szervezet által a  donor alkalmassági vizsgálatának végzésére.

Érdekesség, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló nem egészségügyi, de egészségügyben dolgozóknak (pl: üzemeltetés-, informatika-, pénzügy-, humánpolitika területe) nem kell előzetes engedélyt kérniük a további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésekor, kivéve az egészségügyi szolgáltatónál történő további munkavégzést.

Kirendelés

A kormányrendelet rögzíti, hogy a  kirendelés időtartama tizenkét hónapos időszak alatt összesen a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy 352 órát nem haladhatja meg azzal, hogy nem rendelhető ki az  egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy

• a várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig,
• a nagycsaládos,
• a gyermeke tizenhat éves koráig, ha gyermekét egyedül neveli,
• hozzátartozójának tartós, személyes gondozása esetén,
• ha a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötvenszázalékos mértékű egészségkárosodását megállapította,
• a szakvizsgájának letételét megelőző fél éven belül,
• ha öregségi nyugdíjra jogosult, és nem járul hozzá a kirendeléséhez.

Megjegyzés: Ha a  tizenhat évnél fiatalabb gyermek mindkét szülője egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy, akkor csak az egyik szülő rendelhető ki.

Ugyanakkor a törvény továbbra is tartalmazza: „A kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet, és a kirendelés ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.” Erre tekintettel ki kell mondani, hogy amíg a törvényben a fenti szabály nem kerül hatályon kívül, addig nem mondható megoldottnak a kirendelés hosszú – két éves időtartama -, különös tekintettel arra, hogy a törvény magasabb szintű jogszabály, mint a kormányrendelet.

Illetmény megállapítása 

Az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény az illetmény besorolásánál csak a korábbi munkaviszonyban, munkaviszony jellegű jogviszonyban töltött időket veszi figyelembe. Ha azonban például az orvos 10 éve társas vállalkozás tagjaként végzi a tevékenységét – akár több rendelőben is – akkor az illetmény besorolásnál ezt a 10 év nem számítják be. Ezt a problémát oldotta meg az új kormányrendelet , mely szerint a fizetési fokozat kapcsán egészségügyi szolgálati jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni – az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló – a szabadfoglalkozás keretében, az egyéni egészségügyi vállalkozóként, az egyéni cég tagjaként, társas vállalkozás tagjaként, egyházi személyként vagy vallási egyesület vallásos szertartást hivatásszerűen végző tagjaként töltött idő is.

Jogszabályi alap: 2020. évi C. törvény; 528/2020. (XI. 28.) Korm. rendelet.