Már nem az olcsó munkaerő a versenyképesség kulcsa?

Már kevésbé fontosak a globális versenyben az olyan, a menedzsment által befolyásolható termelési tényezők, mint a munkaerő költsége, ennél jóval többet nyom a latban egy beruházási helyszín kiválasztásakor az innovációs környezet és az adórendszer − állapítja meg a Deloitte versenyképességi előrejelzése.
A világ 38 országában dolgozó 550 topmenedzser bevonásával készült nemzetközi kutatás, a Globális Versenyképességi Index eredményei szerint lassan véget érhet az egyre alacsonyabb bérköltségek hajszolásával járó lefelé tartó verseny, és a tudásalapú növekedés felé mozdul el a világ feldolgozóipara.
Ahogy 2010-ben, most is az innovációra való készség számított a legfontosabb tényezőnek a megkérdezett cégvezetők szerint. Ez a képesség leginkább a felkészült tudósok, kutatók, mérnökök és a jól képzett munkaerő számában és elérhetőségében mérhető.
2010-ben a második helyen a versenyképességi tényezők között még a munkaerő- és nyersanyagköltségek szerepeltek, ezek azonban most lecsúsztak a harmadik helyre. A második helyen a gazdasági és adórendszer és az azt meghatározó közpolitikák szerepeltek, ezen belül is a legfontosabbak az adóterhek, a rendszer komplexitása és a világos és stabil szakpolitikai döntések voltak, de lényeges még a gazdasági rendszer általános állapota és a kereskedelempolitikák versenyképessége is.
Ez is olyan terület, ahol a fejlett országok előnyben vannak, azonban Kína lemaradása, legalábbis a megkérdezettek szerint, kisebb, mint az innovációs területen. Kiemelt helyen említik az európai és amerikai cégvezetők a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó szabályokat, ami összefügg az innováció kiemelt szerepével.
Csak a harmadik helyen szerepelnek a vállalatok munkaerőre és nyersanyagokra vonatkozó termelési költségei, amelyek közül a nyersanyagárak fontosabbak a globális versenyben a kutatás szerint. Ugyan az olcsó munkaerő továbbra is meghatározó − például ez az egyetlen terület, ahol a rangsor első helyén szereplő Kínának előnye van a fejlett országokhoz képest −, a tanulmány szerzői szerint a vállalatoknak egyre fontosabb a munkaerő termelékenységének a fejlesztése, ami annak költségeivel jár együtt. A vállalatok egyre inkább úgy tartják, hogy csupán az olcsó munkaerő elérhetőségére alapozni az outsourcingdöntéseket stratégiailag nem előnyös és hosszú távon nem fenntartható.
A fontos tényezők listáján szerepel még a beszállítói hálózat minősége, a szabályozói környezet, az infrastruktúra és az energiaárak.
A 2013-as versenyképességi index tanulsága szerint van elmozdulás abban, hogy a feldolgozóipari vállalatok az olcsó és kihasználható munkaerőben vagy a kiszámítható környezetben, a több bért és befektetést igénylő, de jól képzett és termelékeny munkaerőben látják a sikerük kulcsát.