Betartható újévi fogadalmak - közgazdász szemmel

Január elsejével nem csupán egy új naptári év kezdődik. Sok ember számára az új év kezdete egyúttal alkalom valami új elkezdéséhez, de legalábbis a régi szokások, életvitel megváltoztatásához. Aligha van köztünk olyan, aki ne fogadott volna már meg valamit az újév beköszöntével, legyen az a dohányzásról való leszokás, több testmozgás, egészségesebb táplálkozás vagy akár annak a „fránya” idegen nyelvnek a „most már aztán tényleg” megtanulása. Az új esztendő sokunk számára újévi fogadalmakkal indul. De mi kell ahhoz, hogy ne a be nem tartott újévi fogadalmakkal folytatódjon?

A közgazdaságtani tankönyvek ugyan nem szentelnek külön fejezetet az újévi fogadalmaknak, de a közgazdaságtan adhat némi segítséget, hogy jobb eséllyel betartható fogadalmakkal indítsunk az évet. Különösen azok a közgazdasági kutatások érdekesek számunkra, amelyek az emberi viselkedést tanulmányozzák, alaposabb, jobb közgazdasági modellek létrehozását remélve ettől.

Robert Letzler és Joshua Tasoff tanulmányukban (Everyone Believes in Redemption.) azt mutatják be, hogy az emberek vélekedése jövőbeni tetteikről és e jövőbeni tettek hogyan viszonyulnak egymáshoz. 20 dollárt ajánlottak a részvevőknek, akiknek annyit kellett tenniük ennek fejében, hogy visszaküldenek egy kitöltött formanyomtatványt a mellékelt és kinyomtatott hitelesítő lappal együtt. (Ez utóbbit a résztvevőknek kellett kinyomtatniuk.) A kísérletben résztvevőket előzetesen megkérdezték arról, hogy mit gondolnak, fel fogják-e adni a nyomtatványt? A válaszok elsöprő mértékű optimizmust tükröztek, ám a valóságban az előzetesen várt visszaküldések fele elmaradt. A megdöbbentő eredmény után a kutatók többféleképpen igyekeztek növelni a visszaküldési arányt. A következő kísérlet alanyait tájékoztatták az előző csapat rossz eredményéről, ám ez nem változtatott semmin: az újabb résztvevők hasonlóan „rossz” eredményt produkáltak. Azután egy emlékeztető e-mailt küldtek azoknak, akik előzetesen azt mondták, hogy beküldik a kért papírokat, de ez sem hatott, a beküldési arány nem emelkedett. Végül azzal próbálkoztak, hogy elhagyták a résztvevők által kinyomtatandó hitelesítő lapot. Ez a módosítás már beváltotta a hozzá fűzött reményeket: a nyomtatvány visszaküldései aránya mintegy 20%-kal növekedett a korábbiakhoz képest. A kísérlet arra mutat rá, hogy a feladat „egyszerűsítése” közelebb viheti az emberek viselkedését a várakozásaikhoz arról, hogy hogyan fognak viselkedni.

„Közgazdászul” szólva, ha valamit szeretnénk megtenni a jövőben, akkor az elhatározás pillanatában még ritkán szembesülünk döntésünk költségeivel. Azonban ahogy a megvalósítására kerül a sor, kiderül, hogy elhatározásunk kivitelezésnek nagyon is kézzelfogható költségei vannak. Ezek a költségek tántorítanak el sokunkat, nem pedig a lustaságunk, még akkor is, amikor cselekvésünk eredménye teljesen egyértelmű számunkra (20 dollár). Márpedig az újévi fogadalmak messze állnak az olyan feladatok vállalásától, hogy ezt vagy azt megcsináljuk jövőre és munkánkból garantált jövedelmünk származik. Az újévi fogadalmak zöme arról szól, hogy a változtatás hatására majd „egészségesebbek leszünk”, „jobban ki leszünk békülve önmagunkkal”, „másképpen tekint ránk a környezetünk” vagy, hogy „ránk talál a szerelem”. Nyilván még nehezebb nem feladni a kivitelezést, ha az a valóságos költségek mellett ilyen távoli és bizonytalan eredmények reménye kecsegtet bennünket.

Nézzük mit érdemes – a fentieket szem előtt tartva - figyelembe venni újévi fogadalmaink kitűzésekor.

1. Az első tanács az, hogy a nagy lélegzetű, átfogó életmód változtatások helyett (vagy mellett!) tűzzünk ki kisebb, konkrétabb célokat. Ez nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk az olyan újévi fogadalmakról, hogy „jövőre egészségesebben étkezem”, csupán annyit, hogy ezt váltsuk aprópénze és mondjuk azt, hogy jövőre nem vásárolok chips-et és kólát a boltban. Az egyszerűsítés által csökkenni fognak a változtatás „költségei”, így könnyebb lesz megtartani a fogadalmunkat.

2. Ugyancsak könnyebb lesz betartani a fogadalmat, ha ahhoz konkrét és közeli „nyeremény” kapcsolódik. A chips és kóla elhagyása bőven fedezi, hogy hetente egy életmód vagy autós magazinnal megjutalmazzuk magunkat. Minden tizedik leúszott hossz után beülhetünk egy kicsit a gőzbe, minden lefutott Sziget-kör után jár nekünk egy (amúgy tiltólistán lévő) csokikocka, stb.

3. A leszokni kívánó számára az elismerés, amit másoktól (akár idegenektől) kap minden egyes füst-, alkohol- vagy kábítószermentes napért. Ez az apró jutalom pozitív megerősítő funkciót tölt be. Nem csak ilyen esetekben, de más típusú fogadalmaknál is segíthet, ha barátainkkal, szeretteinkkel megosztjuk újévi fogadalmunkat és arra kérjük őket, hogy érdeklődésükkel, elismerésükkel segítsék azok betartását!

4. Utolsó tippünk, hogy könnyebb megtartani a közös fogadalmakat. Keressünk egy hozzánk közel álló embert, aki hasonlóképpen szeretne változtatni az életén. Ilyenkor nem a versengés a cél, hanem az együttműködés. A közösen végzett tornagyakorlatok, elolvasott könyvek, megtanult szavak „darabköltsége” kisebb lehet.

Összegzésképpen tehát, ha könnyebben betartható újévi fogadalmat szeretnénk tenni, akkor egyfelől növeljük a betartás vonzerejét (ön)jutalmazással, csökkentsük költségeit a fogadalom egyszerűsítésével. És ne feledjük, hogy mások bevonása könnyebbé és örömtelibbé teszi fogadalmaink megtartását.

Boldog Új Évet!

BF