"Basszus, pedig ezt tényleg tudtam" - Tippek a vizsgastressz ellen

Az „Úgysem fog sikerülni…”, „Sosem voltam jó benne…”, „Nem tanultam eleget…”, „Legutóbb is pont ez volt, akkor is megbuktam…” – a legjobb mondatok arra, hogy ez valóban megtörténjen.  A negatív gondolatok teljesítmény-visszafogó hatásúak és a ’feladás’ attitűdjét erősítik. Felejtsük hát el őket! Gondolkodjunk pozitívan! Pl: „Tudom, hogy nem könnyű vizsga, de ki fogok mindent hozni magamból és ez elég lesz…” vagy „Legutóbb is így kezdődött, de már tudom kontrollálni magam…” vagy egyszerűen csak „Meg tudom csinálni…”. Elsőre hangozzanak bármennyire is ’üres szavaknak’, de az önbizalmunkra és önértékelésünkre is pozitívan hatnak. Csak egyszer kell kipróbálni! :)

Klasszikus idegességfokozó tevékenység, amikor vizsga előtt apró, kevésbé jelentős adatokat, definíciókat próbálunk felidézni magunkban: „Ez mi is…, hogyan van? Jaj, nem tudom…, elfelejtettem, de hülye vagyok…”. Ebben a helyzetben ez természetes, tehát ne idegesítsük vele magunkat! Amikor igazán szükség van rá, a dolgozatlap fölé hajolva, vizsgaelnök előtt, eszünkbe fognak jutni – az optimális vizsgadrukk éppen ebben segít. 

Fókuszáljunk inkább azokra az alapvető összefüggésekre, melyekben már otthonosan mozgunk. Próbáljuk kötni őket mindennapi történésekhez, saját tapasztalatainkhoz. Ez amellett, hogy nyugalmat ad, a tanulás legfontosabb funkcióját, a beépülést támogatja. Márpedig ez minden tanár álma. És ha a vizsgáztató látja, hogy nálunk működik, akkor nem a százhuszonnyolcadik oldal harmadik bekezdésének apróbetűs részében írtakkal foglalkozik majd. Arról nem beszélve, hogy azt ő sem tudja! :)

3. Ha érezzük, hogy elindult a stresszelés, végezzünk lazító gyakorlatokat!Aki rendszeresen relaxál, azt aligha kell meggyőzni annak hatékonyságáról. Aki még nem próbálta, annak csak javasolni tudjuk. Ha nem megy elsőre, megy majd másodikra vagy harmadikra. A kitartó gyakorlás legnagyobb áldása, hogy egy idő után elménk megtapasztalja és megtanulja milyen is ’ellazult állapotban’ lenni. És ettől fogva nyert ügyünk van. Hisz miért is utasítana vissza bármit, ami ennyire jó? :)

(Pl. Vegyünk fel egy - a körülményekhez képest - kényelmes testhelyzetet és hunyjuk be a szemünket. Két tenyerünkkel takarjuk be őket, de úgy, hogy azok ne érintsék a szemünket. Orron keresztül lassan lélegezzünk be, közben kövessük a levegő útját, figyeljük merre tart, hogyan áramlik szét a testünkben. Tartsuk benn pár másodpercig, majd lassan fújjuk ki. Ismételjük meg ezt párszor, s közben figyeljük ahogy az izmaink ellazulnak.)

Mit gondol, egy atléta a hajnali 3-ig tartó több órás kemény edzés után milyen eredményt ér el az aznapi versenyen? Élete legjobbját futja? Aligha. 

Így van ez az agyműködéssel is. Ha sokat terheljük és nem adunk időt neki a regenerálódásra, amikor igazán kell, nem a topon teljesít majd. A vizsga előtti napokon is ajánlott tehát 7-8 órát aludni. Ha ez valamiért nem megy, akkor a délutáni 25-30 perces (nem több!) szunyókálás kötelező. Csodákra képes! Figyeljünk arra, hogy kipihenve, se nem éhgyomorra, se nem teli hassal érkezzünk a vizsgára.

És ha már odaérkezés. Hagyjunk ’ütközőidőt’ dugókra, hogy késik a busz, hogy nem jár a villamos. Csak növeli a feszültséget, ha a vizsga mellett amiatt is idegeskedni kell, hogy „jaj, el fogok késni”. Érdemes az utolsó párszáz métert a vizsgahelyszínig akár gyalog megtenni, a mozgás kiváló stresszoldó. Próbáljuk úgy időzíteni, hogy 10-15 percünk legyen a ráhangolódásra. Viszont túl korán se érkezzünk! A helyszín, az izgatott csoporttársak, a várakozás csak növeli a feszültséget.