A 'jó' ajándék titka

Mindenekelőtt szögezzük le, hogy amit ajándékon értünk, az nem csupán tárgy, hanem egy élmény is lehet. Hiszen nem csak könyvet, hanglemezt vagy búvárfelszerelést ajándékozhatunk, hanem színházi bérletet, hangversenyjegyeket és tengerparti nyaralást is.

De mit mondanak a (köz)gazdászok az ajándékozásról? Nos, elég ’kiábrándító’ dolgokat… Azt állítják, hogy mindig maga a megajándékozott tudja a legjobban eldönteni, hogy mire van szüksége, mi az, ami örömmel tölti el, mi az, ami boldoggá teszi. Ha valaki helyett vásárolnak – márpedig a klasszikus ajándékozás éppen erről szól –, akkor az illető „csakis” rosszabbul járhat, mint ha maga költene. Eszerint nem sok esélyünk van arra, hogy olyasmit vásároljunk szerettünknek, ami boldogabbá teszi annál, mintha az ajándékozásra szánt összeget adnánk neki oda, hogy ő maga költhesse el azt. Mielőtt azonban levonnánk a követeztetést, hogy ezen túl pénzt teszünk a fenyőfa alá, előbb nézzünk a közgazdasági állítás „mögé”, hátha más tanulsággal is szolgál!

Először is, a fenti tétel nem azt állítja, hogy pénzt kell ajándékba adnunk, hanem azt, hogy mi nem tudhatjuk jobban a „célszemélynél”, hogy mit szeretne kapni. Vagyis ne legyünk restek „kérdezni”! A kérdezésnek persze sok útja-módja van. Melyik kisgyermekes anyuka ne tudna felsorolni fejből 3-4 játékot, amire a csemetéje éppen vágyik? Ehhez nem kell más, csak értő figyelem (és némi emlékezőtehetség). Ha van határozott iránya az érdeklődésnek – van olyan 8 éves, aki mindig legót szeretne –, akkor könnyű dolgunk van. Ha azonban ’minden’ kellene, akkor nem jutottunk közelebb a megoldáshoz. A lényeg kiemelésére szolgálhat, ha levelet iratunk a Mikulásnak vagy a Jézuskának, ahol a gyerekek szabadon előadhatják kívánságaikat, azzal a megkötéssel, hogy a „kívánságok fája” mindenkinek csak pár gyümölcsöt terem. Így nem kapunk több oldalas kívánságlistát, és ha jól vezetjük elő a feladatot, akkor az érintettek rangsorolni fogják a vágyott ajándékokat. A „kívánságlista” írás nem csak a kicsiknél működik. A kívánt ajándékok listába szedése (gift registry készítés) általános szokás az angolszász országokban. Az ifjú pár, vagy a babaváró parti házigazdái nem bízzák a véletlenre (és a rokonok, barátok szemfülességére), hogy mit szeretnének kapni, hanem listába szedik a vágyott ajándékokat. Az ajándékot adók pedig erről listáról választanak és garantált, hogy mindenki jól jár.

A közgazdasági logikán túl, még egy nyomós érv szól amellett, hogy ne kitalálni akarjuk, hogy mi legyen az ajándék. A kérdésfeltevéssel ugyanis magát a megajándékozottat is bevonjuk az ajándékozásba. A bevonás pedig azt jelenti, hogy az ajándékozás folyamattá, együtt töltött idővé, közös keresgéléssé, közös élménnyé válik. A napi rohanásban bizony mindez önmagában is ajándék. Ajándék, amelynek élezője mindkét fél. A decemberi hidegben együtt bóklászni a karácsonyi vásár standjai között forralt borral a kézben, a gyerekeinkkel órákat időzni a legújabb konzolos játékok között, családostul bevetni magunkat egy napra a könyvesboltba, vagy napokon keresztül át- és átnézni a kanapén az utazási katalógust a kedvesünkkel - a megajándékozott bevonása olyan élményforrást jelent, amely közös örömmé teszi az ajándékozást magát.

De hol marad ilyenkor a meglepetés? – kérdezik sokan. Az bizony elmarad, de talán nem is baj. A kutatások szerint ugyanis az emberek kevésbé szeretik a meglepetéseket, mint azt általában feltételezzük. Az esetlegesen rosszul elsülő meglepetés helyét így bizonyosan átveszi az ajándékozás közös élménye. Mindenki örömére.

Végül pár szót a magunk készítette ajándékokról. Közhely, hogy a magunk készítette ajándékok egy kicsit másképp ’működnek’. Szívet melengető, ha valakitől saját maga készítette rajzot kapunk, maga főzte pálinkát hoz, sálat köt, vagy fotóalbumot készít nekünk. Ilyen esetekben jobban örülünk még a kevésbé „szívünk csücske” ajándékoknak is. Az ajándékozó erősebben jelen van, a beletett munka a szeretetét sugározza felénk. Erre emlékezünk, ha sálat a nyakunkba tekerjük, ez jut eszünkbe, ha a rajzra pillantunk. De a fenti fejtegetés tanácsai itt is érvényesek: a megajándékozott „megkérdezése” és bevonása teljesebbé és közössé teheti az örömöt. Kiderülhet, hogy nem is sálat, hanem egy kézzel varrt tablet-tokot szeretne az unoka, mint ahogy az is, hogy egy házilag barkácsolt könyvespolc születését végigkísérni felejthetetlen élmény.

Lehet, hogy mégsem olyan kiábrándító, amit a közgazdászok mondanak? J

Boldog és békés Karácsonyt!

BF