Ne légy magányos home office-ban sem!

Addig, míg minden egyes munkaóránkat szigorúan az irodában kell töltenünk, a világ legszuperebb dolgának tűnik a home office, az otthoni munkavégzés. De ha megkérdeznénk őket, hogy ők hogyan élik meg az otthoni munkavégzést, a kényelmes, ismert otthoni környezet, az utazásra nem elvesztegetett idő és egyéb előnyök mellett bizony hátrányokat is fel fognak sorolni. Ebből az egyik legnyilvánvalóbb az óhatatlanul bekövetkező elszigetelődés.

Amíg minden nap bent vagyunk a cégnél, számtalan lehetőségünk van az emberi kapcsolatokra a kollégákkal: reggel beköszönünk az irodájukba a folyosón sétálva, kávéért menve az irodai kis konyhában összefutunk, s megkérdezzük, hogy telt a hétvége, ebédszünet együtt odakint egy közeli étteremben, s a dohányos kollégák kis klikkjéről ne is beszéljünk. Elkapjuk a főnököt a folyosón – szerencsére éppen arra járt - így gyorsan rá is kérdezünk, hogy olvasta-e már a legfrissebb riportot, amit küldtünk, s jó lesz-e így?

Otthonról dolgozva meg maximum a macskánkkal futunk össze a konyhában, s jó, ha a szomszéd néni ránk köszön a körfolyosós ház folyosójáról, amikor a nyitott ablak mellett dolgozunk. Hát, bizony ez nem ugyanaz az érzés… És egy idő után – ha tényleg minden nap otthonról dolgozunk – azt vesszük észre, hogy szívesen beszélnénk valakivel… bárkivel. Hiányzik a csevegés, de az addig unalmasnak és időt rablónak ítélt munkahelyi meetingek is vonzóbbá válnak, arról nem is szólva, hogy a vállalati híreket is mi tudjuk meg utoljára – ami a karrierünk szempontjából nem igazán előnyös.

Törekedni kell tehát arra, hogy ne szigetelődjünk el, s tudatosan tartsunk fent kapcsolatot a kollégákkal, ügyfelekkel, vezetőkkel. Ennek egyik jó megoldása, hogy csak részleges távmunkában vagyunk, azaz rendszeres időközönként bemegyünk a céghez, s részt veszünk a napi életben, a körforgásban. Érdemes ezeket a benti napokat úgy időzíteni, hogy jelen lehessünk a nagyobb megbeszéléseken, ami a munkánkat érinti, s mindenképpen próbáljunk meg a főnökkel is beszélni ilyenkor. Kérjünk időről időre visszajelzést tőle a munkánkról, hogy tudjuk, milyen a megítélésünk. Ha minden nap odabent lennénk, valószínűleg elkapna a folyosón azonnal, ha valamit nem jól csináltunk, de ha nem vagyunk ilyen könnyen elérhetőek, meglehet, csak gyűlik benne a csalódottság, de nem beszéli ki magából, s így csak még nagyobb lesz a mérge, mire szembe kerülünk vele.

Ha eleve távmunkásként csatlakoztunk egy csapathoz, érdemes a személytelen kommunikációs eszközök helyett a személyeset választani, azaz egyeztessünk időről időre skype-on, telefonon, videóhívás során a kollégákkal, a sima és gyors, de csak egyirányú kommunikációt lehetővé téve e-mail helyett. A beszélgetés során így egy-egy személyesebb információt is megoszthatunk a másikkal, ezzel is növelve a bizalmat és ismertséget köztünk. Néhány perc csacsogás a közös kedvenc témáról máris megalapozza a jó kapcsolat elejét, amit aztán utána okosan tovább ápolhatunk.

Ugyanolyan fontos, hogy kerüljünk tisztába azzal, ki kicsoda a cégnél. Ha minden nap bent vagyunk, hamar megtanuljuk, kik a főnökök, melyik kollégával kell vigyázni, ki tud ebben vagy abban segíteni, de otthonról ezeket a munkahelyi információs hálózatokat és a hierarchiát nehezebb feltérképezni. Ha kell, kérjük a minket felvevő vezető segítségét, hogy mutasson be minket személyesen mindenkinek, akikkel a jövőben dolgozni fogunk, vigyen körbe a cégnél, s szánjunk elegendő időt az ott dolgozók megismerésére.

Bármennyire is szeretjük az otthonunkat, néha jó onnan kimozdulni, így egy megbeszélést, ügyféltalálkozót szervezzünk egy közeli kávéházba, vagy étterembe, így csempészve változatosságot és új arcokat, új helyszíneket a mindennapi monotóniába. Ha rendszeresen kell ügyfelekkel foglalkozunk, ajánljuk fel néha, hogy szokásos telefonálás helyett személyesen találkozzunk, így növelve kettőnk között a bizalmat és a közvetlen kommunikációt. Külön hangulata van annak, hogy egy kávéházban dolgozunk, ha a munkánk jellege megengedi, akár rendszeresen is eljárhatunk így dolgozni.

Hasonlóan jó megoldás 100%-ban távmunkázóknak, hogy egy közelben lévő közösségi irodához csatlakoznak, ahol más távmunkásokkal együtt, egy „munkahelyen” dolgoznak heti 1-2 napban. Így megvan a kollektíva is – bár nem ugyanazon dolgoznak az ott lévők, de mégiscsak egy helyen, s ismerve egymást gyakran meg is osztják egymással a gondolataikat, ötleteiket – és megvan a teakonyhás beszélgetések hangulata is. A közösségi irodák ezen túl adtak egy keretet a munkákhoz, kiszakítanak otthonról, így olyan feladatok esetén, ahol kell az irodai környezet – például egy tárgyalás – vagy ha otthon éppen nincs nyugtunk – nyári szünet, gyerekek, vagy éppen a szomszéd lakás felújítása miatt – koncentrált munkát tudunk itt végezni.

Ha pedig többen vagyunk távmunkások a cégnél, érdemes egy közös platformot létrehozni magunk számára, ahol tapasztalatokat, ötleteket cserélünk, s egy közösséget alkotunk. Szabadúszó vállalkozóként ugyanilyen szerepet tölthet be egy master mind csoport, ahol néhány, hozzánk hasonlóan dolgozó vállalkozóval alkotunk egy szakmai csapatot, ötletbörze, egymás segítése, támogatása céljából.