Lehet-e tisztességesen vállalkozni Magyarországon? (4/1. rész) - Ha betartod a szabályokat, biztosan belebuksz? (Gondolatok az index.hu cikke kapcsán)

 

 

VÁLLALKOZÓNAK LENNI VAGY NEM LENNI?

 

A hivatkozott cikket bővebben nem idézem, az érdeklődők megtalálják az index.hu oldalon. A kommentekről is csak annyit, hogy nagyjából ugyanannyian képviselték a vitát kiváltó „hülye az, aki Magyarországon kiskapuk nélkül vállalkozik” álláspontot, mint a „ne vállalkozz, ha nem értesz hozzá” véleményt.

 

Szerintem mindenkinél ott van az igazság egy darabkája, hiszen minden vállalkozó a saját bőrén érzi, milyen terhet jelent számára a „papírmunka”, még akkor is, ha ezt a kkv-szektorban (állítólag) a kormány folyamatosan igyekszik csökkenteni, és akkor is, ha a vállalkozónak van könyvelője, aki ennek oroszlánrészét átvállalja.

 

Az is igaz, hogy vállalkozónak lenni szakma, amit ugyan hiába keresünk az OKJ-jegyzékben, és hiába kutatunk az iskola után is, ahol legalább a középfokú vállalkozói végzettséget- mondjuk „vállalkozó technikus” – megszerezhetnénk, de attól még tény: nem elég „csak” a szakmádban jónak lenned, ha sikerre akarsz vinni egy vállalkozást. Ahhoz, hogy egy vállalkozás jól működjék, sajnos kevés a jó szándék. (Ennek a pokolhoz vezető úttal való kapcsolatát ismerjük.)

 

A sikerhez – sőt akárcsak a fennmaradáshoz, de bizonyos szempontból már önmagában ez is a siker mércéje lehetne – sok mindenhez kell legalább konyítania annak, aki vállalkozásba fog, és ez igaz nem csak Magyarországon, de Ausztriában, az USA-ban, sőt Lappföldön is. Így például a marketinghez, joghoz, (köz)gazdaságtanhoz, könyveléshez, sőt, ha picit távolabbról szemléljük a dolgot, a pszichológiához is.  Ezeket mind-mind tanítják főiskolákon, egyetemeken, sőt, a könyvelés, a közgazdaságtan alapjait még szakközépiskolákban is.

 

Természetesen nem arról van szó, hogy már ahhoz is négy-öt diplomára van szükségünk, hogy egyáltalán csak fontolgatni merjük egy vállalkozás indítását – forduljunk inkább az egyes területek szakavatott képviselőihez –, de az esetleges kockázatokkal, azok mibenlétét és lehetséges mértékét ideértve, azért számolni kell.

 

Ha interneten rákeresünk a „vállalkozó” szóra, sok, és sokféle szempontú meghatározást találunk, abban azonban meggyeznek, hogy az illető e minőségében „saját kockázatára” jár el. És ez nagyon fontos! Mutogathatunk a NAV-ra, az ÁNTSZ-re, a kormányra, a konkurenciára, okolhatjuk az időjárást (ha mezőgazdaságban „utazunk” akkor sokszor jogosan), vagy akár az anyósunkat is. Tisztában kell tehát lennünk a vállalkozói lét veszélyeivel, és számolnunk is kell - szó szerint.

 

 

EGY VÁLLALKOZÓ SZÁMOLJON A VESZÉLYEKKEL

 

Az alábbiakban - és majd következő részekben – ehhez a vállalkozói matekhoz igyekszem segítséget nyújtani. A gondolatindító indexes cikk pórul járt vállalkozói ott követtek el komoly hibát, hogy – önköltségéhez képest - túl alacsonyra szabták termékeik árát, nem számoltak a vállalkozás fenntartásához szükséges fedezettel. Úgy is mondhatnánk, alacsony volt az árrés.

 

Kezdjük tehát „matekóránkat” rendhagyó módon az árképzéssel, anélkül, hogy részletesen magyaráznánk el olyasmit, mint önköltség, általános költség. Később lesz szó ezekről is, foglalkozunk az üzleti terv összeállításának lépéseivel, a szükséges számításokkal, és azzal is, mennyi ”háttér tőkére” van ahhoz szükség, hogy a vállalkozás fennmaradjon akkor is, amikor még nincs bevétel. Lesz szó arról is, hogy miként dönthetjük el néhány számítással, belevágjunk-e egy beruházásba vagy sem. Ám egyelőre maradjunk az árképzésnél!

 

Tegyük fel, hogy a vendéglőben beefsteaket készítenek tükörtojással. Mennyiért kell értékesíteniük ezt adagonként ahhoz, hogy az fedezze a költségeket és az elvárt hasznot?

 

Fontos, hogy ételeknél 10 adagra kell kalkulálni, majd ebből számítjuk vissza egy adag nettó, illetve áfával növelt eladási árát.

 

Számolnunk kell a szükséges nyersanyagok mennyiségével (anyaghányad) és értékével (ELÁBÉ), valamint a haszonkulccsal (illetve árréssel). Ez utóbbinak elégnek kell lennie az előállítási, üzemeltetési költségekre és az elvárt nyereségre. (Fontos, hogy egyes készítményeknél szabványok határozzák meg az anyaghányadot, így például egy dupla kávé 6 g kávé-őrleményből, készül.)

 

Az étel elkészítéséhez szükségünk lesz bélszínre, sóra, törött borsra, olajra, tojásra és burgonyára. Ezek mennyiségét kg-ban, db-ban, literben kell megadni a számítás során.

Első lépésben – az áfa nélküli nagykereskedelmi árak alapján – kiszámoljuk 10 adag nettó árát. (A nyersanyaghányadok „útvesztőjében” a www.mindenkilapja.hu oldal szakmai információi segítettek eligazodni.)

Áfával együtt tehát adagonként 5013 forintért kínálhatja e fogást a vendéglő. 

 

A nettó eladási árban 25 százalékot képvisel a nyersanyagár (foodcost), ez más ételeknél is nagyjából ezt az arányt mutatja ennél a haszonkulcsnál, így ha gyorsan kell – legalább hozzávetőlegesen – meghatároznunk az eladási árat, akkor ez jó kiindulópont. A kérdés, miért pont 300 százalék az árrés (haszonkulcs), hogyan kell ezt kiszámolni. Erről legközelebb lesz szó.

 

Addig is egy tanúságos „magánügy” arról, mi is a (vállalkozói) siker titka:

Hatéves unokaöcsém Barnus, rákapott a focira (már ebből is sejtem, később még sokra viheti), mindenhol és mindenkivel játszani akar – még velem is. Nem vagyok kifejezetten futballista alkat – és nem igaz, hogy focizni mindenki tud, mert én például nem -, de ez őt nem tántorította el a játék lehetőségétől. Majd megtanítalak!- ígérte. Becsületére legyen mondva, nagyon igyekezett… Fog ez menni!- bíztatott a „meccs” végén. Csak sokat kell gyakorolni, gyorsabban kell futni, és nem szabad elfelejteni, hol a kapu!

 

 

Sinka Júlia