Cégautó költségelszámolás a társasági adózásban - Útnyilvántartás: igen/nem?

A GTJ SZERINT

Nemrég cégvezetők körében tartottam egy kis magán-közvéleménykutatást ez ügyben. Igaz, statisztikus szemmel nézve nem beszélhetünk a szakmai szabályoknak megfelelő „reprezentatív mintáról, de az eredmény mégis sokatmondó: azt, hogy társas vállalkozások esetében a jármű puszta tulajdonjoga megalapozza a cégautóadó fizetésének kötelezettségét, a költségelszámolás tényétől függetlenül, azt minden ügyvezető tudja. A Gjt. idevágó rendelkezésének köszönhetően tehát semmi szükség az útnyilvántartásra.

Sokat tapasztalt, mulasztási- és adóbírságokon edződött vállalkozókban rögtön felmerül a kérdés, hogy jó, jó, de mi lesz a magáncélú használattal, azt sem kell nyilvántartani (sőt esetleg adózni is utána)?

Kivételesen nem kell adózni, mivel a jogalkotó volt olyan nagylelkű, hogy adómentessé tette a magánszemélynek a céges kocsi ingyenes használatából eredő „jövedelmét” (Szja-tv. 1. számú melléklete 8.37. pont ). Ebből következően, a személyi jövedelemadó törvény sem várja el az útnyilvántartás vezetését!

AZ ÁFA TÖRVÉNY SZERINT

Ám lássuk, mit mond a „nagyvad”, azaz az Áfa törvény!

Itt már kezdhetjük azzal az elemzést, hogy attól függ! Azaz kérdés, hogy a társaság a jármű tulajdonosa, vagy nyílt végű lízingszerződés keretében használja-e a kocsit.

Az első esetben ugyanis az Áfa törvény kifejezett tiltó rendelkezései miatt a gépkocsi és a működéséhez szükséges üzemanyag beszerzésének áfája eleve nem vonható le, a gépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatások (például a javítási költségek) áfájának fele – cserébe a megfizetett cégautóadóért – pedig mindenféle útnyilvántartás nélkül levonható (124.§. (4) bekezdése), azaz akkor is, ha a társaság alkalmazottja, vagy tulajdonosa nem átallott magáncélra is használni a kocsit. (Az Áfa törvény tartalmaz kivételeket a személygépkocsi beszerzési árában, illetve az üzemanyagban felszámított áfa levonási tilalma alól – például a taxisokra vagy a kocsik bérbeadásával foglalkozó vállalkozásokra vonatkozóan -, de ezzel e keretek közt nem foglalkozom.)

Viszont, ha a cég nyílt végű lízingszerződéssel (vagy tartós bérleti szerződéssel) jutott a gépkocsihoz, akkor más a helyzet. Az Áfa törvény a személygépkocsi ily módon történő szerzését nem tekinti termékbeszerzésnek (10.§. a) pont), ezért a személygépkocsi vásárlását sújtó levonási tilalommal sem kell számolni. Az esedékes lízingdíjak – amelyeket az adótörvény bérleti díjként kezel – áfája annak arányában vonható le, ahogyan a járművet a vállalkozás áfaköteles tevékenységéhez használja (Áfa törvény 120-121.§.). Ennek ára azonban az útnyilvántartás vezetése, hiszen honnan máshonnan derülne ki - és főként mivel lenne dokumentálható-, hogy milyen arányban használták a kocsit hivatalosan, és hány kilométert futott kevésbé hivatalosan (mondjuk az ügyvezető gyermekének óvodájához).

Úgy tűnik, az útnyilvántartás vesztésre áll, hiszen bár áfa-ügyben szükség van rá, de csak akkor, ha nyílt végű lízingről (tartós bérletről) van szó. 

A TÁRSASÁGI ADÓTÖRVÉNY SZERINT

A Tao.-tv. 3. számú mellékelte foglalja össze a vállalkozások költségelszámolásának szabályait – sajnos a jogalkotó nem bizonyult szószátyárnak a kérdésben. Így a szóban forgó melléklet B/6. pontja a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősíti – többek között - a cégautó használata, fenntartása és üzemeltetése révén felmerült költségeket, ideértve magát a cégautóadót is.

Ez tehát útnyilvántartás nélkül is zöld utat jelent a szóban forgó költségeknek a társasági adózásban… Vagy mégsem? Nos, erről is folyik némi-nemű szakmai vita!

Vannak, akik azt az álláspontot képviselik, hogy a társasági adótörvény idézett pontja egyértelmű, hiszen kifejezetten nevesíti e költségeket a vállalkozási tevékenység érdekében felmerültek közt. Útnyilvántartásra tehát semmi szükség, rajta, kontírozzuk csak azokat a számlákat!

Akadnak, akik viszont óvatosabbnak bizonyulnak a kérdés megítélésében! Szerintük – és jómagam is így értelmezem a vonatkozó szabályokat -, hogy a citált pont azon költségek típusát határozza meg – természetesen csak példálózó jelleggel és nem teljes körűen teheti ezt -, amelyeket hajlandó az üzleti tevékenység érdekében felmerültként elismerni, de nem írja elő az elszámolható mértéket tételesen. A jogalkotói szándék nyilvánvalóan (és általános jelleggel nevesítve is) az, hogy csak a cég érdekében felmerült tételeket vonhassa le adóalapjából a társaság, és a nem az adóköteles tevékenységet szolgáló kiadások, ráfordítások nem csökkenthetik az adóalapot, pusztán azért, mert felmerülésük jogcíme egyébként szerepel a szóban forgó mellékletben.

Önmagában tehát az, hogy egy költségfajtát megtaláljuk a hivatkozott mellékletben, még nem teszi annak elszámolását legálissá. Abban az esetben, ha a társaságnak a nyílt végű lízinggel összefüggő áfa levonása kapcsán kell útnyilvántartást vezetnie, akkor az abban igazolt hivatalos célú futásteljesítmény arányában jelenhet meg költségként a „bérleti díj” és a jármű fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos költségek is.

Ha a társaság nem vezet útnyilvántartást – mondjuk azért, mert áfamentes a tevékenysége, vagy a cég saját személygépkocsijáról van szó – akkor a költségek (mondjuk az üzemanyag) elszámolásának adókockázata kisebb, mintha az áfa is szerepet játszana az ügyben.

Az áfa a költségvetés egyik legfontosabb bevételi forrása – az adóhatóság árgus szemekkel figyeli is -, de a társasági adó alapjával szemben is csak a tevékenység érdekében felmerült költségek vehetőek figyelembe. Ha az előzők miatt nincs útnyilvántartás, akkor az adóhatóság belekapaszkodhat a szerinte túlzott mértékű üzemanyag-elszámolásba. Az elszámolt költségeknek a józan ész keretei közt kell maradniuk, figyelembe véve a társaság nagyságrendjét tevékenysége jellegét és volumenét. Amennyiben az adóhatóság vitatja, hogy a költségek egésze a vállalkozás tevékenységét szolgálta - elvileg- ezt nekik kell bizonyítaniuk, ez pedig utólag nem könnyű.

Ám az adóhatóság ragaszkodik az útnyilvántartáshoz – így például egy konkrét ügyben nemrégiben kiadott állásfoglalásában is -, az ellenőrzései során. 

Praktikusan a cégautóval kapcsolatban levonható adóra nem – vagy „csak” a gépkocsi üzemeltetésével, fenntartásával kapcsolatos áfa 50 százalékának erejéig - számot tartó vállalkozások is hónap elején és végén feljegyzik a személygépkocsi kilométerállását az említett költségek elszámolásának alátámasztásához.

(Legjobb megoldás azonban még mindig az útnyilvántartás, mely munka megkönnyítéséhez kiváló szoftverek vannak a piacon.)