Tények és elhallgatások az önéletrajzban

Számtalan tanáccsal találkozik egy álláskereső, ha pályázati anyagot akar írni. Az egyik ilyen jó tanács, hogy testre szabott önéletrajzot készítsen, azaz minden egyes önéletrajzot arra a bizonyos cégre szabjon, akinek elküldi, kiemelve, kihangsúlyozza benne azt, ami éppen arra a pozícióra teszi alkalmassá. Így azonban könnyen előfordul – ha többféle munkakörre is pályázunk, mert több területen szereztünk már tapasztalatot az elmúlt évtizedben – hogy igencsak különböző lesz az önéletrajzunk egyik vagy másik munkakör esetén. Ez most hazugság?

És ez csak a kevésbé kínos kérdés. Hiszen ennél sokkal komolyabb fejtörés vár arra, aki mondjuk egy félresikerült, rövid ideig tartó munkaviszonyt szeretne kihagyni az önéletrajzából, vagy két-három gyermek otthoni gondozása után több év kihagyással térne vissza munkaerőpiacra, s azon tipródik, hogy hazugság-e, ha kihagyja a gyermekeit az önéletrajzból. Végülis ez egy szakmai önéletrajz… nem a családfa feltérképezése. S vajon mekkorát lódít az, aki a kommunikációképes angol nyelvtudással meghirdetett állásra elküldi a pályázatát, holott csak alapszinten beszél angolul, de azt reméli, hogy talán az első hónapokban nem kell majd az angolt használnia? Vagy középfokú nyelvvizsgája ugyan van, de mivel nem használta már három éve, a nyelvtudás a megkopott, kvázi passzív lett…

Mindenkinek máshol van a határ bocsánatos és „halálos” bűn között. Eleve vannak olyan álláskeresők, munkavállalók, akiknek nem okoz gondot egy kis „kozmetikázás”, s nagyon szépen el tudják rejteni az önéletrajzból a nem megfelelő vagy nem előnyös tényeket, adatokat. Amennyiben nem végez a munkáltató egy alapos referencia-ellenőrzést, s nem néz utána a jelölt múltjának, valószínűleg sok dolog sosem fog kiderülni.

S valljuk be, a munkáltatók sem szentek. Igen sokszor tapasztaltam fejvadász koromban, hogy az általunk bemutatásra alkalmasnak ítélt, s kifejezetten jó pályázót igencsak megkérdőjelezhető szempontok szerint tették parkoló pályára, például mert nő volt, „ez a szakma férfias, ide nem lesz jó”, vagy mert „vidéki születésű, akkor biztosan nem fogja tudni felvenni a ritmust nálunk”, vagy „hú, már 30 éves is elmúlt, biztosan hamarosan szülni fog”. Innen nézve valóban érthető, hogy bizonyos tényeket, adatokat nem szeretnek a pályázók beleírni a szakmai önéletrajzba, hiszen sajnos diszkriminációra ad lehetőséget a kiválasztást végző HR-es számára, holott valójában ez a dolog nincs is összefüggésben a valós munkatapasztalattal, a meghirdetett munkakörre való alkalmassággal.

Hol van tehát a határ?

Két évtizedes HR tapasztalatom alapján azt tudom mondani, hogy ha ilyen kérdés előtt állunk álláskeresőként, hallgassunk a józan ítélőképességünkre. Kérdezzük meg magunktól, hogy amennyiben az elhallgatott, vagy „kozmetikázott” információ kiderül a maga teljes valójában a kiválasztás során, vagy esetleg még rosszabb, a próbaidőnk alatt, az kellemetlenül érint-e minket, illetve milyen magyarázatot tudunk adni a történtekre? Ha van egy korrekt és valóban elfogadható, ésszerű magyarázatunk, hogy miért nem írtuk bele a pályázati anyagba azt a bizonyos dolgot, s miért nem ejtettünk egy szót sem róla a kiválasztás során, s ezt valóban hitelesen, meggyőzően tudjuk kommunikálni, nincsen baj azzal, ha nem írunk bele mindent a szakmai anyagunkba. Végülis nem lehet 8 oldalas pályázati anyagunk, amiben az elmúlt 20-25 év összes munkáltatója, képzése, iskolája, tanfolyama benne van részletesen. Ám ha valótlant állítanánk – nem létező iskolai végzettség, nem létező tudás, képesség, kitalált munkáltatók és pozíciók – biztosan ki fog derülni, nagy eséllyel, így ezt inkább azonnal felejtsük el!

A legegyszerűbb döntési módszer, ha kis időre elfelejtjük a saját álláskeresési céljainkat, s átülünk az asztal másik oldalára, a HR-es székébe. Nézzük át az álláshirdetést, s képzeljük el, hogy mi vagyunk azért a felelősek, hogy erre az üres munkakörre mihamarabb megtaláljuk a megfelelő munkatársat. Ha nem jó kollégát veszünk fel, aki nem jól végzi a munkáját, akkor az ostor rajtunk csattan, s ami képességeinket kérdőjelezik meg. Nos, most ezzel a szemlélettel gondoljuk végig, hogy ha a velünk szemben ülő álláskeresőt ilyen turpisságon kapnánk, akkor hogy reagálnánk? Nincs is meg a szükséges nyelvtudása, holott azt írta a CV-ben, hogy középfokú? Ugyan járt egyetemre, de a diplomáját nem szerezte meg, de ez az utóbbi információ valahogy kimaradt a szakmai önéletrajzból? Az a 2 év tapasztalat nem is 2 év, csak 9 hónap? Megértően fogadnánk a magyarázatát, vagy felháborítana minket a fals információ, az elhallgatott tény, mert így már egészen más fényben tűnik fel a pályázó alkalmassága? Ha ez utóbbi az érzésünk, akkor jobb, ha a saját pályázatunk elkészítésénél is maradunk a valóságnál, s nem szépítjük a tényeket az önéletrajzunkban.