A sikeres állásinterjú jelei

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

A legtöbb pályázó érzi, ha egy állásinterjú nem jól sikerült. Gyakran kapok ilyen tartalmú leveleket álláskeresőktől, vagy beszéljük át személyes tanácsadás keretén belül az ilyen érzéseket. „Na, ide sem fognak felvenni, az tuti, úgy elrontottam! – mondta nemrég az egyik ügyfelem.”A morcos tekintet, a fejcsóválás, a kötözködő kérdések a HR-es részéről mind-mind azt mutatják, hogy nem volt túl jó a szereplés, s más lesz a befutó! Az is lehet, hogy az álláskereső volt gyenge, nem készült fel megfelelően az állásinterjúra, s ki is várná el, hogy a zavart dadogás és a nem túl meggyőző válaszok után behívják egy második körre…

De vajon ennyire egyértelműek a siker jelei is? Vajon miből lehet érezni, sejteni, hogy jók vagyunk, s minden esélyünk megvan arra, hogy nekünk ajánlják majd fel az állást? Nézzük hát, mik azok a jelek, amik arra utalhatnak, hogy nagyon jól szerepeltünk, s bizakodhatunk.

Van az a bizonyos kémia, ami bizony – bár sok HR-es tagadja, és tiltakozik ellene, de – működik a munkahelyen is: van, aki egyszerűen odaillik a csapatba, mások pedig nem. Az első beszélgetéstől kezdve jó hangulat uralkodik a beszélgetőtársak között, gördülékeny a csevegés, és mintha minden passzolna. Ez az érzés az, amit sokszor a HR-esek nem is tudnak pontosan megfogalmazni, csak úgy jellemzik a pályázót, hogy „valahogy úgy illik ide, biztosan jól beilleszkedne a csapatba”, és hogy „olyan közülünk való”. Ez mindenképpen egy jó jel, hiszen azon túl, hogy megfelelünk a végzettség, képességek és gyakorlat terén, ez következő legfontosabb szempont a kiválasztásnál.
Ha az interjú vége felé olyan konkrét kérdések kerülnek elő, amik már a jövőbeli munkavégzésre vonatkoznak, az szintén jó jel. A „mikor tud kezdeni?” vagy „a novemberi bevezető tréningen már részt tudna venni, ha Önt választjuk?” pontosító kérdések azt mutatják, hogy komolyan gondolkoznak bennünk, s mindenképpen meg szeretnék tudni, hogy pontosan mikortól is számíthatnak ránk. Olyasvalakire, akit nem akarnak felvenni, aki nem szerepelt jól, teljesen feleslegesen egy HR-es sem pazarolja az idejét. Nem azért, mert ennyire rideg vagy kegyetlen lenne, hanem mert neki is sok a feladata, s a rendelkezésre álló időt a leghatékonyabban kell beosztania. Sőt, van, aki még ennél is „hatékonyabb”: fejvadász éveim alatt volt egy ügyfelem, ahol az ügyvezető asszony a pályázók bemutatkozása után csak annak kezdte el a céget és a munkakört bemutatni, aki átment nála az első rostán. Aki nem, annak megköszönte, s be is fejezte az interjút.
Ha az eddigi összes interjúnkon kemény bértárgyalás volt, ám itt a bérigén

yünk szinte gond nélkül átcsúszott a jövőbeli munkáltatónk fájdalomküszöbe alatt, sőt, ezen túl a további juttatásokat is részletesen taglalták számunkra, mintegy megmutatva, bizonyítva, hogy igenis jó dolgunk lesz itt, megbecsült munkavállalók leszünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy éppen próbálnak „megfogni” minket maguknak. Valljuk be, a javadalmazási csomag talán fontosabb, mint valaha a tárgyalás során, hiszen manapság már igazi harc folyik a jó szakemberekért, mérnökökért, így bizony a vállalatoknak két kézzel kell kapni a jó pályázók iránt, s ennek a harcnak az egyik eleme a vonzó fizetés. Ha a fizetési elképzelésünk gond nélkül átmegy a szűrőn, az azt jelenti, hogy kellünk nekik annyira, hogy ezen ne akadjanak fenn. Mondhatom úgy is, hogy nem az árát nézik a munkaerőnek, hanem látják a jövőbeli hasznot, amit majd hozni fogunk a vállalatnak, s ezért képesek magasabb árat is fizetni.

Hasonló árulkodó jel, ha már az interjú végén a következő időpontot meg is beszéljük, ahol a nagyfőnökkel találkozhatunk, vagy a külföldi vezetőnek szeretnének bemutatni minket. Ha az interjú után 1-2 nappal jön egy ilyen tartalmú telefonhívás, az szintén az ígéretes jövőt jelentheti. A lényeg, hogy nem váratnak sokat minket, nem tolják hetekig a döntést, hanem hamar le akarnak csapni ránk, mert félnek, hogy elkelünk a munkaerő-piacon hamar. A jelenleg uralkodó szakemberhiányban bizony 1-2 nap is nagyon sokat számít, így egy jó HR-es tudja, hogy nem várathat egy ígéretes kollégát sokáig, mert más is ajánl neki állást valószínűleg rövid időn belül.
És mi hogyan reagáljunk ilyen helyzetekben? Persze egyrészről nagyon kellemes érzés, hogy ennyire jónak, értékesnek találnak minket. Érdemes azonban ezt a szerencsés és sikeres helyzetet okosan kezelni, s az interjú után még egy-két lépést megtenni. Az egyik ilyen a köszönőlevél, amit még aznap megírhatunk a HR-esnek, megerősítve őt abban, hogy tényleg mi vagyunk az egyik legjobb jelölt a munkakörre. Még egyszer erősítsük meg azokat az állításainkat, ígéretünket, amikkel felkeltettük az érdekelődésüket, s fejezzük ki az örömünket, hogy hamarosan találkozhatunk a további vezetőkkel is.

A másik, hogy otthon, nyugalomban gondoljuk végig az interjún nyújtott szereplésünket, s szedjük össze magunkban, mit csináltunk jól, mitől éreztük olyan sikeresnek, s azt is, hogy mit csinálnánk vagy mondanánk másképpen, ha még egyszer újra kezdhetnénk. Ezek a pontok később is segítséget nyújthatnak nekünk a felkészülésben, szereplésben.