Oktatóink - Nagy Rita Eszter

Végzettségem szerint közgazdász vagyok, mérlegképes könyvelő, okleveles adótanácsadó, adószakértő. A gazdasági vonal egyértelmű volt a pályaválasztás során, de őszintén, a ponthatárok sodortak ebbe a konkrét irányba.

Már a főiskolai gyakorlatom előtt bekerültem egy kis, magán adótanácsadó, könyvvizsgáló céghez. Olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy nagynak számító cégekkel dolgozhattam, rajtuk keresztül tanultam meg a gyakorlatban mind a könyvelői, mind pedig az adótanácsadói szakmát. Méretükből és tevékenységükből fakadóan nagy kihívásokat, de tökéletes fejlődési lehetőségeket nyújtottak.

Innen már a saját vállalkozásomba léptem át, ahol a könyvelés és adótanácsadás mellett, már oktatással is foglalkoztam. Azóta is vállalkozóként dolgozom.

A tanítás mellett könyveléssel és adótanácsadással foglalkozom még.

Talán az a legjobb ebben a munkában, hogy két arca van. Vannak nyugalmas időszakok, amikor kényelmesen, rutin szerint lehet dolgozni. Azonban ez az a szakma, ami mindig tud valami újat mutatni, ahol előbb-utóbb mindig előkerült egy-egy újabb megoldandó szituáció. Úgy gondolom, hogy ebben a szakmában sokfélét lehet látni, de mindent soha.

Nagyon jó érzés, amikor korábbi hallgatóim visszatérnek folytatni a tanulmányaikat, és akár több év távlatából is mosolyogva jönnek be az órám előtt 1-2 szót váltani.

Legbüszkébb talán arra vagyok, hogy volt egy hallgatóm, akinek annyira megtetszett a számvitel és az egész szakma, hogy továbbment felsőoktatásba, ott ő korrepetálja a csoporttársait és már ő is az oktatói vonalon gondolkodik.

Egy nagyon kedves emlékem egy jó pár évvel ezelőtti csoportomhoz kötődik. Erős összetételű csapat volt, rengetegen jöttek a szakmából, többen komoly, nagy multi cégektől. Csak valahogy a „papír” lemaradt. Mindezek ellenére lelkesen ülték végig a számviteli alapokat is. A főkönyvi számlák mozgásának tanulásánál mindenki egytől egyig, hangosan, óriási nevetések közepette kórusban szavalta: „Eszközök! Tartozikon nő! Követelen csökken!”

2012 óta oktatok a Pallasban. A Pallas oktatói csapata mindig is jól megválogatott, erős, a szakmában dolgozó, szakmailag jól felkészült emberekből állt. Nem egyszer fordult elő, hogy ismerve egymás erősségeit, speciális szaktudását, tanácsért fordultunk egymáshoz. Pedig ebben a szakmába nagyon nem mindegy, hogy kinek a véleményében bízik meg az ember.

A könyvelői szakma szépsége a változatosságában rejlik. Itt mindig láthat, tanulhat újat az ember. Hosszú távon biztosan nem unalmas. A nehézsége is valahol ez. Sok és sokrétűek a törvényi változások, amelyeket megfelelő ütemben és körültekintéssel kell követni.

Én „hálátlan” tantárgyakat tanítok ☺ , adózást és számvitelt. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy a család-munka-iskola háromszög mellett időt és energiát találjanak és áldozzanak az iskolán kívüli folyamatos tanulásra, pedig pont a számvitel igényli ezt leginkább.

Véleményem szerint a jó könyvelőt érdekli is az elvégzett munka, amit kiad a kezéből. Nem csak a számlákat akarja felrögzíteni és beadni gyorsan a bevallásokat. Törekszik rá, hogy egyben lássa a céget, amin dolgozik, hogy megértse az ott zajló folyamatokat és ez által ténylegesen együtt dolgozzon az ügyféllel. Így gyorsabban és egyszerűbben lehet megoldásokat is találni.

Senki sem születik úgy, hogy tudja és pláne, hogy érti a számvitelt. Ez egy speciális világ, ami egy külön gondolkodásmódot igényel. Emiatt gyakorlatilag kellő kitartással és szorgalommal bárki meg tudja érteni és tanulni ezt a szakmát. De zsákbamacskát nem árulok, sok türelem és rengeteg kitartás kell hozzá. Viszont mindenki megtalálhatja benne azokat a részeket, amiben erős. A humán beállítottságúak a törvények értelmezésében és alkalmazásában, a reál beállítottságúak a cég működésének elemzésében. A pepecselősök a legjobb munka mellett is felbukkanó problémák kibogozásában, a kreatívak egy bonyolult vagy addig nem látott tranzakció szabályos kezelésének megoldásában.

Kicsi gyerekem van, így a szabadidőmet a családommal töltöm, és azzal, hogy újra felfedezzem a játékos énemet, kevésbé legyek felnőtt ☺

Mostanában kizárólag gyerekkönyveket olvasok, és szerintem ez még egy ideig így is marad.

Az elvem, hogy keresni és törekedni kell a különböző életterületek közötti egyensúlyra. Minden folyamatosan változik, így ez nem egyszerű, de célul kell kitűzni.

Másik elvem, hogy merjünk kérdezni, merjünk hibázni, merjük a hibáinkat kijavítani, valamint merjünk elfogadóak lenni saját magunkkal és másokkal szemben is.

;