Ki minősül nyugdíjasnak a társadalombiztosítási törvényekben illetve a Munkatörvénykönyv alapján?

Dr. Radics Zsuzsanna

Szerző: Dr. Radics Zsuzsanna

A végzettségem közgazdasági szakokleveles jogász és egészségügyi menedzser. Dolgoztam mind magán-, mind közszférában. CO-NEXUS Gazdálkodási és Pénzügyi Tanácsadó Részvénytársaságnál kezdtem a munkámat, mint jogi előadó. Később a Pénzügyminisztériumban Nonprofit Osztály osztályvezetője voltam, majd a járulék szabályozás területén szakmai tanácsadóként dolgoztam. Rövid ideig voltam a PricewaterhouseCoopers Kft. munkatársa, majd az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Jogi Főosztályát vezettem. 2011. óta megbízásokban, illetve vállalkozóként dolgozom. 2014. januárjától tanítok a Pallas-ban.


Idén sokan hallhattak arról, hogy az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) alapján a saját jogú nyugdíjas nem csak akkor nem biztosított, ha egyéni-, vagy társas vállalkozóként tevékenykedik, hanem akkor sem, ha Mt. szerinti munkaviszonyban dolgozik. Ugyancsak sokan tudják azt is, hogy a Munkatörvénykönyvről szóló 2012. évi I. törvény (azaz az Mt.) külön szabályokat alkalmaz a nyugdíjas munkavállalókra. Ugyanakkor kevesek előtt ismert, hogy fenti két törvényben nem egységes a nyugdíjasokra vonatkozó szabályozás, amely az alábbi cikkben részletesen bemutatásra kerül.

1997. évi LXXX. törvény az alábbiak szerint rendelkezik a saját jogú nyugdíjasról:

Saját jogú nyugdíjas: az a természetes személy, aki
- a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával saját jogú nyugellátásban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), egyházi jogi személytől nyugdíjban vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
- a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény szabályozza a saját jogú nyugellátást, amely alapján a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó saját jogú nyugellátás az öregségi nyugdíj. Öregségi nyugdíjra pedig két esetben lehet jogosult az érintetett személy, ha
- a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és a jogszabályban előírt szolgálati idővel rendelkezik, illetve
- életkorától függetlenül jogosult az a nő is, aki legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkezik.

Mindezek alapján az 1997. évi LXXX. törvényben saját jogú nyugdíjas az, aki
- 1997. évi LXXXI. törvény vagy nemzetközi egyezmény alapján öregségi nyugdíjban részesül;
- a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül,
- a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül;
- egyházi jogi személytől nyugdíjban részesül; vagy
- növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül.

Miként is rendelkezik a Munkatörvénykönyv a nyugdíjas munkavállalóról?

Nyugdíjas munkavállaló az, aki
- az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik (öregségi nyugdíjra való jogosultság),
- az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesül,
- a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül,
- egyházi jogi személytől egyházi, felekezeti nyugdíjban részesül,
- öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül,
- növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban részesül, vagy
- rokkantsági ellátásban részesül.

Összehasonlítva a Tbj. szabályaival az Mt. szabályait, két nagy különbséget ki kell emelni:
1. Nem szükséges az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személy esetén a nyugellátás folyósítása ahhoz, hogy nyugdíjasnak minősüljön. Azaz elegendő, hogy ez a munkavállaló öregségi nyugdíjra jogosultnak minősüljön.
2. Az is nyugdíjasnak minősül az Mt. alapján, aki rokkantsági ellátásban részesül.

Meg kell jegyezni, hogy a Tbj. az egészségbiztosítási ellátások között sorolja fel megváltozott munkaképességű személyek ellátásait, amely vagy rokkantsági ellátás, vagy rehabilitációs ellátás lehet. Azaz a Tbj. alapján a rehabilitációs ellátás egyáltalán nem minősül nyugellátásnak.

Összegezve elmondható, hogy ha a munkatörvény nyugdíjasokra vonatkozó alábbi szabályait alkalmazzuk, akkor azokat akkor is alkalmazni kell, ha öregségi nyugdíj megállapítását nem kérte az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött munkavállaló, és akkor is alkalmazni kell, ha a munkavállaló rokkantsági ellátásban részesül. Azaz esetükben a munkáltató
- a határozatlan időtartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni,
- nem fizet végkielégítést, ha a munkavállaló a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában a fentiekben ismertetett nyugdíjasnak minősül.