Álláskeresési hiedelmek

Repka Ágnes

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

A munkaerőpiacon nagyon sok változásnak lehettünk szemtanúi az elmúlt években, olyan pályázási lehetőségek, olyan toborzási eszközök, olyan önéletrajzok léteznek már, amiről 10 éve még csak álmodni sem mert volna senki. Ennek megfelelően a felgyorsult változás ma már percek alatt tesz elavulttá olyan tényeket, amikben sok-sok évig, ha nem évtizedig hittünk, s magunk is sokat hangoztattuk.
Nézzük, mik azok a régmúltból vissza maradt hiedelmek, amik ma már nem állják meg a helyüket, így jobb, ha a modernebb álláspontokat tanuljuk meg s alkalmazzuk a sikeres álláskereséshez!

Ne legyes egy oldalasnál több az önéletrajzunk
Ennek a régi hiedelemnek van a „kétoldalas önéletrajz” verziója is, ami talán pályázó-barátabb, de akár az egy oldalas, akár a kétoldalas önéletrajz az elvárás, igen sok pályázó nem tudja ezt teljesíteni. Korábban, amikor még egy teljes szakmai életút alatt maximum két vagy három munkahelye volt egy szakembernek, igazán nem volt gond ezt egy oldalba belesűríteni. A képzettségek, iskolák, tanfolyamok listája sem volt túl hosszú, hiszen a most uralkodó gyors technológiai változások előtt sokszor egy-két évtizedig is simán meg lehetett élni az iskolában tanult dolgokból, anélkül, hogy továbbképzésre, tanfolyamra, tréningre kellett volna menni. Ám a ma jellemző életfogytig tartó, folyamatos tanulás és a munkaerő-piac változó jellege miatt – ahol nem ritka a 3-4 évenkénti váltás – több szakembernek sem elég a két oldal arra, hogy bemutassa a tudását, az egy oldalas önéletrajz pedig egyesen vétek, hiszen csak akkor lehetne ezt prezentálni, ha kihagyna sok-sok tényt, adatot, előnyt, ami mellette szólna a pályázás során. Azt pedig ne feledjük, hogy vannak olyan szakmák, mint például a kutatók területe, ahol az önéletrajz szerves része a publikációs lista, ami önmaga minimum öt oldal…

Senki sem olvassa el a motivációs levelet, felesleges megírni
Valóban vannak olyan helyzetek, amikor a HR-es nem szán rá időt, hiszen az elsődleges anyag, amit el kell olvasnia, a szakmai önéletrajz, de ez nem azt jelenti, hogy sosem érdemes megírni. Amennyiben a szakmai önéletrajzokat összehasonlítva több pályázó ugyanolyan jónak tűnik, sokszor az egyéb szempontok döntenek, s ilyenkor a jól megírt motivációs levél előbbre helyezhet minket az álláskeresők sorrendjében, s a motivációs levélben további olyan jó pontokat szerezhetünk, amivel már a legelején kiemelkedhetünk a nagy tömegből. Másrészt pedig vannak olyan szakmák, ahol a jó íráskészség, a jó érvelés, a megnyerő stílus szintén alap elvárás, itt egy ütősen megírt motivációs levél azonnal jó fénybe helyez minket, s ez a kis előny akár végig kísérhet minket a pályázás során.

Csak akkor érdemes megpályázni egy állást, ha minden feltételnek 100%-osan megfelelünk
Valóban van abban valami igazság, hogy ha nem felelünk meg alapvető szempontoknak sem, nem érdemes megpályázni az állást, hiszen ha például törvényben rögzített végzettség kell a munkakör betöltéséhez, de mi nem rendelkezünk vele, semmi esélyünk, illetve sok éves tapasztalathoz kötött pozícióknál nem fogunk labdába rúgni pályakezdőként. A magas szintű nyelvtudást sem lehet hamar pótolni, így itt még azzal sem érvelhetünk, hogy gyorsan tanulunk. Ám vannak esetek, amikor az apróbb, nem olyan fontos elvárásoknak nem kell megfelelni, mert például a cég több kollégát is keres egyszerre ugyanabba a munkakörbe, s így egy fő esetén el tud tekinteni attól a bizonyos elvárástól, vagy, mert a minden szempontnak tökéletesen megfelelő pályázók bérigénye magasan ama összeg felett van, amit a cég fizetni tud. Ilyenkor ők is leadnak az elvárásaikból, s ekkor jöhetünk mi, mint megfelelő pályázó! Persze egy álláshirdetést olvasva nem könnyű eldönteni, hogy most egy adott elvárástól el lehet-e tekinteni, vagy nem, de kis „gyakorlással” és józan paraszti ésszel mindenki át tudja gondolni, különösen, ha a hirdetésben felsorolt feladatokat is megnézzük, hiszen azokból legtöbbször látható, hogy miért is kell az a bizonyos elvárás, s mennyire fontos, elengedhetetlen.

Nem szabad túl gyakran váltani, 5-7 évet ott kell tölteni egy munkahelyen, különben azt hiszik rólunk, hogy megbízhatatlanok vagyunk.
Régebben tényleg nem volt olyan megszokott a munkaerőpiacon a gyakori váltás, s bizony ferde szemmel nézett sok HR-es arra a pályázóra, akinek néhány éven belül több munkahelye volt, vagy 1-2 évente váltott. Ám ez a szabály sem mérvadó már manapság egy pályázó életútjának megítélésekor, hiszen önhibáján kívül könnyen kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy megszűnik a munkahelye, vagy elbocsátják. A munkavállalók bizonyos szempontból tudatosabbak is lettek a karrierépítés során, így nem töltenek sokszor 7-10 évet egy vállalatnál, hanem váltanak egy jobb munka, vagy magasabb fizetés reményében. A trend pedig lassan a visszájára fordul, s egyes HR-esek fura szemmel néznek arra, aki több mint egy évtizede van ugyanannál a cégnél. Szóval továbbra is érték a lojalitás, s nem kell feltétlenül 3 évente váltani, de adott szakmákban, adott iparágakban egyáltalán nem bűn már, ha valakinek egy évtizeden belül 2-3 munkahelye volt. Sokkal fontosabb, hogy a váltásokat jól meg tudjuk indokolni az állásinterjún, s erre pedig fel lehet előre készülni.