Valós idejű számla adatszolgáltatás az év második felétől (3.)

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Közeleg - a köznyelvben online számlázásként elhíresült - valós idejű adatszolgáltatás bevezetésének határideje. Még van néhány hét arra, hogy a vállalkozók felkészüljenek a feladatra.
Ha számláinkat a vonatkozó rendelkezések betartásával szeretnénk kiállítani – és persze, hogy így szeretnénk-, akkor az is nagyon fontos, hogy az adott ügylet az Áfa tv. fogalmai szerint hol – belföldön vagy külföldön és ezen belül valamely uniós tagállamban vagy harmadik államban – teljesül.
Ez eldönti, mely állam forgalmi adószabályait kell alkalmaznunk, és egyben azt is meghatározza, hogy mit kell rávezetni a számlára.

Az Áfa tv. teljesítési hely szabályai minden – az adótörvény által meghatározott -ügyletkategóriára egy általános (úgynevezett fő) szabályt, valamint az általánostól eltérő különös előírásokat foglalnak magukba.

Annak eldöntéséhez, hogy valamely ügyletre mely szabály érvényes, első lépésben a speciális előírásokat kell megvizsgálnunk. Ha az ezekben rögzített feltételeknek az ügylet nem felel meg, akkor a teljesítési helyet a fő szabály szerint kell meghatároznunk.
Amennyiben ügyletünkre a különös szabályok valamelyike vonatkozik – és ezek közül egyértelműen csak egy-, akkor a szóban forgó speciális rendelkezések szerint kell eljárnunk.
Bonyolultabb a helyzet, ha az ügyletre – annak tartalma alapján – több különös szabály is vonatkozhat. Ilyen esetekben azt a speciális szabályt kell alkalmaznunk, amelyiknek a tartalma speciálisabb, vagy szűkebb.

Termékértékesítések teljesítési helye – a főszabály

A termékértékesítés teljesítési helye – az adótörvény 25.§-a szerinti főszabály alapján – ott van, ahol az érintett termék az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában (ez a teljesítési idő, és később még lesz szó róla) található.

E főszabály alól azonban a jogalkotó számos kivételt állapított meg (26-35.§.), ami azzal a sajátos következménnyel járt, hogy gyakorlatilag a főszabályt kell legritkábban alkalmaznunk.

E körbe tartozik például az ingatlan értékesítése, illetve az az eset, ha ingó dolgot úgy adnak el, hogy az értékesítéshez kapcsolódóan nem kerül sor fuvarozásra, az áru feladására.

Nézzünk fentiekre példát is!

A Kőmíves Kelemen Építőipari Kft Magyarországon bejegyzett adóalany, egy belföldön található (és 27 százalékos adókulcs alá eső) ingatlant ad el egy japán cégnek. Tekintettel arra, hogy az ingatlant sem elszállítani, sem postára adni nem lehet, az ingatlanértékesítések teljesítési helye minden esetben a már említett főszabály alá tartozik, azaz ott kell megfizetni az áfát, ahol az ingatlan fekszik. Jelen esetben Magyarországon. Ennek megfelelően – függetlenül attól, hogy a vevő nem bír belföldi adójogi illetőséggel -, a 27 százalékos mértékű, magyar általános forgalmi adó terheli az értékesítést.

Tegyük fel, hogy a Kőmíves Kelemen Kft nemcsak építőipari tevékenységet folytat, hanem termékgyártással is foglalkozik. Egy tulajdonában lévő és belföldi üzemében használt gépet elad egy olasz adóalanynak úgy, hogy a vevővel kötött megállapodás alapján a szóban forgó géppel bérmunka-szolgáltatást nyújt az olasz cégnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy az értékesítés nem jár azzal a következménnyel, hogy a gépet elfuvarozzák vagy küldeményként feladják a vevő címére az Unió más tagállamába vagy harmadik országba. Ezért az értékesítés Magyarországon teljesített ügylet, és itt kell megfizetni a 27 százalékos adót.
A számlát is ennek megfelelően – azaz 27 százalékos áfa felszámításával – kell mindkét esetben kiállítania a Kőmíves Kelemen Kft-nek.

Mi történik akkor, ha a terméket – az értékesítés következményeként – elszállítják, küldeményként feladják?
Ilyen esetben nem a főszabályt alkalmazzuk, hanem attól eltérően, az ügylet teljesítési helye az a hely, ahol a feladás helye van, vagy ahol a fuvarozás megkezdődik.
Ennek a szabálynak gyakorlati jelentősége csak akkor van, ha a feladás helye és a rendeltetés helye eltérő országokban van.
Könnyű belátni, hogy abban az esetben, ha a terméket az értékesítése kapcsán, belföldön feladják, elfuvarozzák, de a rendeltetési hely úgyszintén belföldön van, akkor az ügylet – a teljesítési helyet és az alkalmazandó adómértéket érintően – ugyanarra az eredményre vezet, mintha a főszabály szerint jártunk volna el. Azaz a teljesítés helye belföld, hiszen a fuvarozás megkezdése (a feladás) belföldön történik, és külföldre történő kiszállításra nem kerül sor. Az áfa tehát ilyen esetben is 27 százalék.

Bonyolítsuk egy picit a dolgot, és tételezzük fel, hogy az előző példánkban említett olasz cég a megvásárolt gépet kiviszi az országból, mondjuk Olaszországba, vagy viheti akár Prágába is, ottani telephelyére.
Ez azt jelenti, hogy a magyar adóalany belföldi telephelyén kezdődik meg a szállítás, így az értékesítés teljesítési helye ez esetben is belföld. De! A vevő Olaszországban (vagy Csehországban, az ottani telephelye okán) közösségi beszerzés utáni adó fizetésére kötelezett adóalany. Ezért az egyébként belföldi teljesítésű értékesítés adómentes közösségi értékesítésnek minősül.
Fontos azonban, hogy bár tényszerű áfa-fizetési kötelezettséggel a magyar cégnek nem kell számolnia, az ügylet teljesítési helye belföld, és a magyar Áfa tv. hatálya alá tartozik.
Miért is fontos ez?
Az adótörvény teljesítési hely szabálya ugyanis nem azt határozza meg, hogy valamely ügylet után milyen mértékű általános forgalmi adót kell fizetni, hanem arra ad választ, hogy mely, az ügyletben érintett ország adójogszabályait kell alkalmaznunk, azaz melyik ország jogosult az adóztatásra (és ez nem feltétlenül jelent tényleges fizetési kötelezettséget).

Ugyanis – egy picit változtatva a fenti példán -, ha az olasz vevő nem kötelezett az olasz szabályok szerint közösségen belüli termékbeszerzés után az adófizetésre – mondjuk azért, mert nem adóalany, hanem magánszemély, aki még csak tervezi a vállalkozást és arra készülve veszi meg a gépet -, akkor az értékesítés továbbra is Magyarországon minősül teljesítettnek, hiszen a szállítás belföldön kezdődik. Viszont az értékesítő magyar vállalkozásnak meg kell fizetnie az ügylet után a magyar áfát (így is kell számláznia), mivel a közösségi értékesítéshez kapcsolódó adómentességi szabály (89.§.) nem alkalmazható a vevő nem adóalany státusza miatt.

Bonyolítsuk az ügyet tovább, és tegyük fel, hogy az olasz adóalany azért vásárolta meg az említett gépet a Kőmíves Kelemen Kft-tól, mert el szándékozik adni azt egy cseh cégnek, így a gépet Prágába kell szállítani.
Az Áfa tv. speciális vélelemmel határozza meg a teljesítési helyet, olyan értékesítés esetén, amelynek során a terméket többször (legalább kétszer) értékesítik úgy, hogy a termék közvetlenül az eladótól a végső vevőhöz kerül elszállításra. Ezt nevezzük láncügyletnek. Ezekben az esetekben a korábban tárgyalt szabályt, amely szerint a fuvarozással párosuló termékértékesítés helye a fuvarozás megkezdésének a helye, csak egy értékesítésre vonatkozhat.

A láncértékesítések esetén tehát meg kell vizsgálni, hogy melyik az az értékesítés, amelyik a fuvarozásos értékesítésnek tekinthető és csak arra az értékesítésre alkalmazható a fentebb már említett szabály.
Ennek megértéséhez, nevezzük el a magyar céget „A”-nak, az olaszt „B”-nek, míg a cseh vállalkozást „C”-nek.
Ha a sorban az első értékesítő („A”) fuvaroz, akkor a fuvarozásos értékesítés az első értékesítő („A”) által teljesített termékértékesítés lesz, és ez az ügylet a fuvarozás megkezdésének a helyén fog adózni.

Ha a végső vevő („C”) fuvaroz, akkor a fuvarozásos értékesítést a végső vevő felé értékesítő („B”) fogja teljesíteni, így ez az utolsó értékesítés fog a fuvarozás megkezdésének a helyén adózni. Ha a láncértékesítés során a közbenső szereplő („B”) végzi a fuvarozást, aki egyrészt vevőként, másrészt értékesítőként vesz részt az ügyletben, akkor a törvényi vélelem szerint úgy kell t tekinteni, mintha vevői minőségben járna el. Kivéve, ha bizonyítja, hogy eladói minőségben volt szereplője az ügyletnek.

A vélelem ellenbizonyítására csak a közbenső szereplőnek (jelen esetben „B”-nek) van törvényi lehetősége. Ha mint vevő fuvaroz, fuvaroztat, akkor az általa igénybevett (a felé „A” értékesítő által számlázott) értékesítéshez kapcsolódik a fuvarozás, így ez az értékesítés adózik az indulás helyén, ha pedig mint eladó, akkor az általa teljesített értékesítés („C” vevő felé) adózik ezen a helyen. Azok az értékesítések, amelyek a láncban megelőzik a fuvarozással érintett értékesítést a fuvarozás megkezdésének helyén lesznek teljesítettek, és azok az értékesítések, amelyek követik a fuvarozásos értékesítést a rendeltetési helyen teljesülnek.

Nézzük, mit is jelent mindez a példánkban szereplő vállalkozások számára!

Ha „A” magyar adóalany „B” olasz adóalanynak úgy étékesít egy terméket, hogy azt az „C” cseh adóalany részére kell elszállítani, akkor a teljesítési hely szabály alapján azt kell meghatározni, hogy melyik értékesítés tekinthető a fuvarozásos értékesítésnek. Ha a fuvarozást az „A” bonyolítja, akkor az „A” és „B” közötti értékesítés teljesítési helye Magyarország lesz, ennek az értékesítésnek az eredményeként hagyja el a termék az országot, ez fogja megvalósítani a határon átnyúló Közösségi mentes ügyletet.
Ezzel szemben a „B” és „C” közötti értékesítés teljesítései helye a végső rendeltetés helye, tehát a példánk szerint Csehország, ahol az belföldi ügyletként lesz adóköteles.

Módosítsunk még egy kicsit a példánk szerinti helyzeten, és tegyük fel, hogy az olasz vállalkozás arra kéri fel a Kőmíves Kelemen Kft-ét, hogy – sokéves, barátinak is tekinthető üzleti kapcsolatait felhasználva – szerezzen be kedvező áron egy gépet Ukrajnából. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szállítás megkezdésekor a termék – esetünkben a gép – a Közösség tagállamán kívül volt.
Az Áfa tv. szerint, az olyan láncértékesítés esetén, ahol a termék a fuvarozás megkezdésekor a Közösség tagállamán kívül van, a termékértékesítés helye a Közösség azon tagállama lesz, ahol a termék importja megvalósul.
Ha a bemutatott ügylet esetében közbenső szereplővé vált magyar adóalany Ukrajnából szerez be terméket úgy, hogy azt Olaszországba értékesíti tovább, és a termék importja Magyarországon megvalósul, akkor az eddig tárgyal szabályok szerint a teljesítési hely vagy Ukrajnában lenne, vagy pedig Olaszországban: attól függően, hogy ki szervezi a termék fuvarozását.
A fentieknek megfelelő importot a jogalkotó úgy minősíti, hogy az import megszakítja a láncolatot, és a Magyarországon teljesített termékimport után az olasz vevő felé történt termékértékesítés teljesítési helye szintén Magyarországon lesz.

A láncügyletek áfa-rendszerbeli minősítése kapcsán az a legelső feladat, hogy a láncban szereplő egyes értékesítések teljesítési helyét meghatározzuk.
Ennek módszertanával cikkem következő részében foglalkozunk.