Felmondanál? Ezeket gondold át, mielőtt megteszed!

Repka Ágnes

Szerző: Repka Ágnes

HR szakértő, munkajogi szakokleveles tanácsadó

Korábban Magyarország piacvezető személyzeti szolgáltató cégének management tagjaként a munkaerő-közvetítés és fejvadászat országos fejlesztése, irányítása volt a feladata. Emellett tréneri és szakmai mentori tevékenységet végzett sok éven keresztül. Jelenleg szabadúszóként vállalatoknak, alapítványok részére végez HR és munkajogi tanácsadást, magánszemélyek részére pedig munkajogi és karrier-tanácsadást. Szabadidejében munkajogi és karrier-tanácsadó blogot vezet kismamáknak, édesanyáknak két könyve jelent meg a kismamákat, kisgyermekes édesanyákat a munkahelyen megillető jogokról, több fórumon publikál és ad elő rendszeresen.

Vannak olyan helyzetek, amikor legszívesebben fognánk a felmondásunkat, és jól odavágnánk a főnök arcába, majd a filmekből ismert teátrális mozdulattal rácsuknánk hangos dörrenéssel az irodája ajtaját. Bármennyire is látványos lenne ez a lépés, a valóságban igen ritkán szokott ez így megtörténni. Sokkal gyakoribb, hogy hónapokig rágódunk, szenvedünk, fogadkozunk, aztán mégsem lépünk semmit. Nem véletlen ez, hiszen a munkaviszonyunkat csak úgy odadobni a bizonytalanért nem egy jó döntés… s ki tudja, hogy a következő vajon jobb lesz-e?


Érdemes az impulzív és színpadias gesztusok helyett alaposan végiggondolni, hogy milyen okok késztetnének minket a felmondásra, s nincs-e más út az elégedettség felé. 


Kezdjük talán azzal, hogy listát írunk arról, amit nem szeretünk, ami miatt fel akarunk állni innen, s a másik oldalon pedig azt gyűjtsük össze, ami jó ebben a munkában, ebben a cégben. Meglehet, ha mindezt józan ésszel végiggondoljuk, kissé máshogy látjuk a helyzetet. A következő lépés, hogy a negatív dolgokat tartalmazó listánkat pontról pontra átnézzük, hogy min tudunk javítani! Több fizetés kéne? Ok, gondoljuk át, hogyan tudnánk erről tárgyalni, van-e értelme! Több kihívás? Mielőtt felmondunk, beszéljünk a vezetőnkkel, hogy tovább szeretnénk fejlődni, lát-e rá itt esélyt, s ha igen, mennyi időn belül?


Ha egy konkrét személlyel van gondunk, vizsgáljuk meg, hogy esetleg nem lehet-e ezt a konfliktust megszüntetni. Ha annyira elmérgesedett a helyzet, hogy már a felmondáson törjük a fejünket, akkor valószínűleg egy sima kis tisztázó beszélgetés itt már nem lesz elég a másik féllel. Kérjük a főnökünk vagy a HR osztály segítségét a konfliktus feloldásában, végső helyzetben pedig nagyobb cégeknél az áthelyezés, a másik osztályra való kerülés is megoldás lehet.


Ha sajnos pont a főnökünkkel van gondunk, egy kört akkor is megér a dolog, próbáljunk meg először vele, utána az ő felettesével egyeztetni a gondokról. Persze egyáltalán nem biztos, hogy ez sikerrel jár, de ha meg sem próbáljuk, akkor biztosan nem fogjuk megoldani a helyzetet. Ha amúgy jó szakemberek vagyunk, de a felsőbb vezető sem segített a helyzetünk megoldásában, a később benyújtott felmondás esetén legalább a felsővezetőnek is egyértelmű lesz, hogy a mi főnökünk volt a ludas, s ha sokáig hagyják a helyén – további károkat okozni – a végén még többen mennek el miatta. Sovány vigasz, de legalább az ott maradó kollégáknak talán tudtunk segíteni…


A nagy váltás előtt azt is meg kell vizsgálnunk, hogy mennyi anyagi tartalékunk van. Tekintettel arra, hogy a magyar háztartások jelentős része kétkeresős, egy felmondás esetén meglehet, hónapokig fog hiányozni a családi kasszából a fizetésünk, s ez még gyermektelen pároknál sem egyszerű, ha nincs tartalékuk, ha pedig jelenleg egyedül állunk, nincs kire számítanunk az átmeneti időben. Ha pedig többekért vagyunk felelősek, érdemes velük is leülni, s megbeszélni, hogy mit jelent ez majd a családnak, milyen kiadásokat kell megfogni a jövőben, míg meg nem lesz az új állás.
Ezzel egy időben azt is érdemes megbecsülni, hogy vajon mennyi időn belül találunk majd új állást, hiszen teljesen más a helyzet, ha a felmondásunk hírére aznap délután már 3 konkurens cég keres meg minket telefonon, minthogy ha több hónapig állásért küzdünk majd 3000 másik pályázóval vetekedve. Itt a szakmánkat, a végzettségünket, az egyéb képességeinek, tudásunkat, és a munkaerő-piaci helyzetet kell alaposan átgondolnunk, s talán segít, ha a felmondás benyújtása előtt egy kicsit „körbeszaglászunk” a piacon, s benyújtunk 1-2 álláspályázatot, hogy lássuk, milyen a fogadtatása.


Ha munkajogi természetű a vita, akkor se adjuk magunkat olyan könnyen. Ha a munkáltatónk jogellenes dologra készül, vagy már jó ideje nem tartja be a jogszabályokat, nem kell azonnal nekünk bedobni a törölközőt. Van számtalan segítség, amit igénybe tudunk venni, a több megyében létezik ingyenes jogi segítség, a munkaügyi központokban is vannak szakemberek, és adott jogsértések esetén közvetlenül a munkaügyi felügyelőség az illetékes, ahol panaszt tehetünk. Ahol pedig szakszervezet működik, szintén igen gyorsan kaphatunk jogi felvilágosítást és tanácsot. Ne féljünk akár fizetett segítséget sem kérni, hiszen egy egyértelműen jogsértő helyzetben sokkal kisebb költség egy ügyvéd megfizetése, mint az, amit veszíthetünk egy hosszabb munkaviszony felmondásával, s a hónapokig tartó munkanélküliséggel. Igen gyakran találkozom azzal, hogy szülés után munkába visszatérő édesanyákat vesznek rá megtévesztéssel arra, hogy ők mondjanak fel, s így súlyos összegek megfizetése alól szabadul meg a nem túl korrekt munkáltató. Pedig lehetne ezt máshogy is.


Ha pedig mindenképpen úgy döntöttünk, hogy vége, akkor alaposan készüljünk fel a jogi tudnivalókból: mennyi a felmondási időnk, le kell-e dolgozunk teljesen, maradt-e bent időarányos szabadságunk, amit ki kell, hogy fizessenek nekünk, és arról is érdemes előre informálódnunk, hogy versenytilalmi kötelezettség terhel-e minket a munkaviszony megszűnése után, s ha igen, meddig.