Ómama és a japán „gazdálkodj okosan” - hétköznapi könyvvitel anno…

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Pragmatikus gondolkodású dédanyám nem vesztegette volna az időt holmi társasjátékozásra. Ellenben háztartási naplót vezetett, nem is akárhogy. Mi köze ennek a könyvelőkhöz, de főként Japánhoz?


Először is tisztázzuk a „japán kérdést”!
Nemrégiben került a könyvesboltok polcaira a női táska-barát méretű könyvecske, ami a magyar füleknek egzotikusan hangzó „Kakebo” címet viseli.
Amúgy a szó helyes kiejtése „kakeibo” – és a kedves kötetecske igazán megérdemli, hogy ügyeljünk a cím helyes kiejtésére (is).
A kakebo egyébként nem más, mint egy világszerte népszerű kiadástervező napló.
„Ősbemutatója” 1904-ben volt, feltalálója Hani Motoko, ő volt az első japán újságírónő.

Az eredeti kiadvány bizonyára nem viselte címlapján azt a nálunk népszerű társasjátékra hajazó, remek tanácsot, miszerint „gazdálkodj okosan a világhódító japán módszerrel”, de ennek ellenére érdemes ezt megfogadni.

Persze – szerintem – Hani Motoko sem találta fel a spanyolviaszt e könyvével, bizonyára azokat a tapasztalatokat, módszereket összegezte a még most is modern keretek közt, amit a gondos háziasszonyok amúgy is ismertek és alkalmaztak Japánban, és másutt is.

Lényegében egy bevételi és költségnyilvántartásról van szó, amit a könyvelők az Szja törvény 5. számú mellékeltéből már jól ismernek, de dédi azt mondaná, hogy ez egy háztartási könyv.

Igaz, mindkét kategóriában különleges darab – hogy miért arról természetesen lesz még szó.

Most térjünk vissza Vilma dédihez, aki „könyvelőnek”, illetve „kontrollernek” sem volt utolsó! Unokái – pontosabban nagynéném – sokáig őrizgetett a szóban forgó, két világháborút is megélt és túlélt naplókból (a dédi élete során többet is teleírt), de sajnos egy költözés során nyomuk veszett a sokáig óvott köteteknek.
Így én már csak hallomásból tudhatom, hogy dédanyám milyen pontosan, sőt elegánsan vezetett naplót háztartása pénzügyeiről.

Gyöngy betűivel minden bevételt és kiadást feljegyzett háztartási könyvében, olykor a jövőre nézvést figyelmeztető megjegyzéseket is téve. Így például, mesélte nénikém, a hentes neve mellett - igaz, hogy csak egyszer - szerepelt a „szégyentelen tolvaj” bejegyzés. Dédi bizonyára nem volt megelégedve a vásárolt hússal - hogy a minőségével, vagy az árával volt-e a gond, esetleg a mérésnél „tévedett” a derék hentes, azt nem tudni. Az biztos, hogy nem lehetett túl nagy a bűne, mert dédi később is nála vásárolt a háztartási könyv tanúsága szerint, persze lehet, hogy csak nem volt konkurenciája…

A napló szerinti kiadásokat típusonként is kigyűjtötte minden hónapban, mert kíváncsi volt, honnan, miből lehet esetleg faragni a kiadásokból.

Nem tudom, hogy tudatában volt-e ennek, de lényegében egyfajta kettős könyvelést vezetett: naplót és – a kiadások „költségnemenként” való gyűjtésével – főkönyvi számlákat.
Dédi egészen biztosan fillérre pontosan tudta, mennyibe kerül például az adott étel, sütemény előállítása, belefér-e még a hónap költségvetésébe vagy sem.
Ez a tudás nagy hasznára lett volna vállalkozóként is – feltéve, ha akkoriban mindennaposak lettek volna a nők által vezetett cégek. (Nyugodtan nevezhetjük ezeket fehér hollóknak.)

Akárhogy is, az biztos, hogy eredményes volt a módszer, mert soha nem keveredett adósságba és kölcsönt sem kért senkitől.
Ez pedig most is szép teljesítmény lenne egy, a gyermekét egyedül nevelő asszonytól!
Akkoriban pedig… Nos, a múlt század első felében még inkább.

Vilma dédi háztartási könyve inkább az Szja törvény már idézett nyilvántartására hajazott.

Hani Motoko viszont a kiadásokat négy fő kategóriába sorolja, ami segít, hogy a napló tulajdonosa könnyedén nyomon követhesse és elemezhesse a költekezési szokásait, így kiderítve, hol érdemes változtatnia rajtuk.

A kellemes zöld árnyalatú borítóba öltöztetett könyvecske fülszövege szerint azért érdemes – a tegeződve megszólított - olvasónak használnia a kakebót, mert
1. „- MEGTAKARÍTÁS: használatával a havi kiadásaid akár 30 százalékát is megspórolhatod
2. - REND: egyszerűen és módszeresen kezelheted a pénzügyeidet.
3. - KONTROLL: megtervezheted és ellenőrizheted, hogy mennyit költesz.
4. - FEJLŐDÉS: tudatos gazdálkodásra ösztönöz.
5. - SIKERÉLMÉNY: megtanít arra, hogyan bízzál a saját képességeidben, és hogyan kezeld stresszmentesen a pénzügyeidet.”
(Csak zárójelben jegyzem meg: a „hivatalos” elvárásokon és jogszabályi kötelmeken túl, pontosabban azok mellett, egy vállalkozás alaposan, pontosan vezetett könyvelésének is ez a célja, szerepe. Ez lenne…)


A napló a kiadásokat tehát négy fő kategóriába sorolja. Jelesül
- alapvető szükségletek (például élelmiszer, gyógyszerek, közlekedés),
- másodlagos szükségletek (ajándékok vásárlása vagy látogatás a kozmetikushoz),
- kultúra és szabadidő (könyvek, éttermek, stb.),
- extra és váratlan kiadások (utazás, orvosi kiadások).
A heti kiadásokat havonta is összegezve képet kapunk arról is, hogy
- mennyi pénz állt a rendelkezésünkre,
- mennyit költöttünk ebből,
- mennyit takarítottunk meg.


Ha az eredmény alapján azt mondhatjuk, nem értük el a kitűzött megtakarítási célunkat, akkor arra is kapunk tippeket, hogyan javíthatunk a helyzeten, miként fedezhetjük fel költségvetésünkben azokat a réseket, ahol elfolyik a pénzünk.


Sok egyéb hasznos tipp, tanács mellett ahhoz is kap az olvasó segítséget, hogy egyéni vállalkozása könyvvezetéséhez miként illesztheti e napló adatait és miért is hasznos az vállalkozói minőségében is.
Szóval egy nagyon jól használható nyilvántartást kapunk e könyv formájában: ha betelt, érdemes átmentenünk a rendszert egy füzetbe vagy excel táblába a későbbiekben is.


Fentiek alapján tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a háztartási könyv már nem „nagymamás”, akarom mondani „dédmamás” avítt szokás, határozott és vagány hölgyek is bátran „bevállalhatják”. Sőt – nekik kötelező!
Bevételi nyilvántartás, illetve bevételi- és költségnyilvántartás vezetését egyébként a személyi jövedelemadóról szóló törvény (az e szempontból elvárt adattartalmáról a már hivatkozott 5. számú mellékletéből tájékozódhatunk) is előírja azoknak a magánszemélyeknek, akik önálló tevékenységet folytatnak, de nem egyéni vállalkozóként (pl. adószámos magánszemélyek).


Így gyakorló könyvelőknek is hasznos lehet a téma.


Magánszemélyek számára a precíz háztartásvezetés előnyein túl azzal a haszonnal is járhat a „házi könyvelés”, hogy egy esetleges vagyonosodási vizsgálat során fontos segítséget nyújthat a „védekezéshez”, de jó szolgálatot tehet akkor is, ha hitelfelvételről akarunk dönteni.
Fizetőképességünket ugyanis a bank – lényegében a vállalkozásoknál is alkalmazott módszernek megfelelően – akkor is felméri, ha nem vállalkozóként kérünk kölcsönt, hitelt. 

Nem árt, ha mi magunk is tisztában vagyunk azzal, meddig mehetünk el egy hitel összegében, milyen nagyságrendű törlesztő részletekkel tudunk megbirkózni.


Ebben sokat segíthet, ha egy viszonylag hosszabb időszak bevételeinek, kiadásainak átlagából következtethetünk a jövőbeni terheinkre, a még ezekhez bevállalható további kiadásokra.


Ennek lehetőségét kínálja – szórakoztató formában - a bemutatott kötet, de egy egyszerű iskolai füzet is megteszi: célszerűen a vázolt költségkategóriák alkalmazásával, vagy akár ettől részletesebb kimutatást készítve (kiemelve a számunkra, az adott helyzetünkben súlypontinak ítélt területeket, mint mondjuk a fűtési költség vagy az üzemanyag).