Jövőre módosulhatnak a szociális hozzájárulási adó szabályai is

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Már a parlament előtt az a törvényjavaslat, amely beolvasztaná az egészségügyi hozzájárulást a szociális hozzájárulási adóba, és egyes jövedelmek esetén az adóalap felső határát is meghatározná.

A T/627. számú törvényjavaslat – amennyiben elfogadja azt a Parlament - alapvető változást hozhat a járulékfizetésben.

A javaslat általános indoklása szerint a cél a gazdasági növekedés feltételeinek javítása, és a gazdaság versenyképességének megőrzése, továbbá a versenyképes adórendszer megteremtése.

Ezt a törvényjavaslat a kifizetői közterhek közül a szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulás összevonásával látja megvalósíthatónak, emellett a más törvényben szabályozott, a szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető kedvezményeket is az így átalakított, új közteherbe (szociális hozzájárulási adóba) olvasztja.
A lényeg az, hogy ahol eddig százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kellett fizetni, ott most – bizonyos esetekben felső határral – szociális hozzájárulási adóval kell számolni.

A szociális hozzájárulási adó fizetési kötelezettség alá eső jövedelmek köre jövőre tehát magában foglalja
- a korábban is idesorolt jövedelmeket (2011. évi CLVI. törvény IX. Fejezetében (Eat.) szerint), és
az eddig egészségügyi hozzájárulás kötelezettség alá vont jövedelmeket (1998. évi LXVI.
- törvény szerint), valamint
- a Tbj. 4.§. k) pont 2. alpontja alapján járulékalapot képező jövedelmeket (azt az esetet, ha tényleges jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott alapbér, illetve ha a munkát munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony vagy külföldi jog hatálya alá tartozó munkaszerződés alapján végzik, a szerződésben meghatározott díj havi összege képezi a járulékalapot).

Ennek megfelelően úgy is fogalmazhatnánk, hogy azok a jövedelemformák, amelyeket a jelenleg hatályos szabályok szerint még 19,5 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás terhel, 2019-ben is ugyanilyen százalékos mértékű közterhet viselnek majd, csak azt ekkor már szociális hozzájárulási adó címén kell megfizetnie az érintetteknek. Jelesül:

- a vállalkozásból kivont jövedelem [Szja tv. 68. §],
- az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem [Szja tv. 65/A. §],
- az osztalék [Szja tv. 66. §], vállalkozói osztalékalap [Szja tv. 49/C. §],
- az árfolyamnyereségből származó jövedelem [Szja tv. 67. §],
- az Szja tv. 1/B. § hatálya alá tartozó természetes személy e tevékenységből származó
- jövedelme,
E jövedelmeknél a javaslat megállapít egy adófizetési felső határt is, ami azt jelenti, hogy az adott tárgyévi minimálbér 24-szeres összege 19,5%-át meghaladóan már nem kell majd a szociális hozzájárulási adót megfizetni az említett körbe tartozó kifizetések esetén.
(A 2019. évi minimálbér és garantált bérminimum összegéről idén ősszel tárgyal majd a kormány, de a jelenleg hatályos Eho törvényből ismert, 450 ezer forint/ év egészségügyi hozzájárulás plafonját legalábbis duplázó keretről van szó, a jövőre tervezett adófizetési felső határ esetében.)

Fentiek kapcsán lényeges, hogy a törvényjavaslat értelmező rendelkezései alapján, a „minimálbér” fogalma alatt az új szociális hozzájárulási adó esetében is két kategóriát kell értenünk, ahogyan azt a járulékfizetést érintő korábbi előírásokból is már megszoktuk.
Azaz jelen esetben (is) a „minimálbér:
az év első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összege, kivéve az e törvény egyéni és társas vállalkozókra vonatkozó rendelkezéseiben említett minimálbért, amely a tárgyhónap első napján, a teljes munkaidőre érvényes garantált bérminimum havi összege, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel, ennek hiányában az előzőek szerint meghatározott minimálbér.”

A kiegészítő tevékenységűnek nem minősülő egyéni- és társas vállalkozók, biztosított őstermelők törvényileg elvárt, kötelező legkisebb szociális hozzájárulási alapja változatlanul a minimálbér (ami jellemzően a garantált bérminimumot jelenti) 112,5%-a lesz.


A törvényjavaslat meghatározza, mely esetekben nem áll fenn a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség az adott tevékenység, jogállás alapján.
E körben a javaslat lényegében azokat a jogviszonyokat említi, amelyek a korábbi, a szociális hozzájárulási adót érintő szabályok (Eat. szerint az adónak nem alanya; adófizetési kötelezettséget nem eredményező jogviszonyok; a kifizetőt terhelő adónak nem alapja) értelmében is mentesültek, valamint az egészségügyi hozzájárulás alól kivett jövedelmeket (például az ingatlan bérbeadás jövedelme).

A törvénytervezet meghatároz a szociális hozzájárulási adóból levonható adókedvezményeket is.
Így adókedvezmény vehető igénybe a szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatottak, a munkaerőpiacra lépők, a három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő nők, a megváltozott munkaképességű vállalkozók és munkavállalók, valamint a közfoglalkoztatott személyek után.

A javaslat nem változtat azon a főszabályon, amely szerint a szociális hozzájárulási adó fizetésére kötelezett az, aki adófizetési kötelezettség alá eső jövedelmet juttat.
Kiegészítő szabályként rögzíti a törvénytervezet, hogy kifizető hiányában vagy egyes
meghatározott jövedelmek esetében adófizetésre kötelezettnek a természetes személy minősül.
Továbbá speciális rendelkezéseket fogalmaz meg a kirendelés, a munkaerő-kölcsönzés, valamint a Munka törvénykönyve szerinti, több munkáltató által létesített munkaviszonnyal összefüggésben.

Sajnos a szociális hozzájárulási adó megfizetése nem alapozza meg az álláskeresési ellátásra, vagy táppénzre való jogot.

Ugyanis a korábbi társadalombiztosítási járulék és az azt felváltó Eat. szerinti (”régi”) szociális hozzájárulási adó, valamint az egészségügyi hozzájárulás eredeti célját megőrizve, a törvényjavaslat kimondja azt az alapelvi szintű rendelkezést, miszerint ezen adó megfizetése államháztartási forrásból fedezett ellátásra (ideértve különösen a társadalombiztosítási ellátást és az álláskeresési ellátást), vagy államháztartási forrásból folyósított támogatás igénybevételére való jogot nem keletkeztet, valamint az adó alapja és összege az ilyen ellátás, támogatás összegét nem befolyásolja.


Kitér a javaslat arra is – ebben sem történik változás a szokásos eljáráshoz mérten -, hogy a szociális hozzájárulási adóval összefüggő hatósági ügyben az eljárás az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozik.

A törvényjavaslat – az eljárási szabályok keretében – megőrzi a korábban is érvényes, megszokott adófizetési határidőket.
Azaz az adófizetésre kötelezett - általános szabályként, lényegében a korábban is szociális hozzájárulási adóval terhelt jövedelmeket érintően - a tárgyhónapot követő hónap 12-éig köteles bevallani és megfizetni az adót.

Egyéb – a korábban egészségügyi hozzájárulással terhelt - jövedelmek, mint például az osztalék esetében, a kifizető az adót a juttatást követő hónap 12. napjáig fizeti meg és vallja be.

A fenti, főszabálytól eltérő fizetési határidőket is rögzít a javaslat, így a kiegészítő tevékenységű egyéni vállalkozókat, a legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkező, vagy közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató eva adózó egyéni vállalkozókat, az őstermelőket érintően: ők negyedévente, illetve a személyi jövedelemadó bevallásukban számolnak el ezzel az adóval, és ezen határidőkig kötelesek is megfizetni azt.