Társasági adó 2017. Faragjunk az adóalapból!(7.)

Sinka Júlia

Szerző: Sinka Júlia

Végzettség: Közgazdász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, okleveles adószakértő (nemzetközi adózás és áfa)

Szakterület: Kis- és középvállalkozások számviteli és adózási kérdései

Washington Post: „Kijózanodás: az adó-visszatérítés feletti eufóriát követő állapot, amikor rájössz, hogy csak a saját pénzedből kaptál vissza egy keveset.” Persze ez a kevés is jobb, mint a semmi. Ezért is ajánlom az átgondolt adótervezést!

A cikkem előző részében ígérteknek megfelelően, az alábbiakban a bérleti díjakat nézzük meg közelebbről, és terítékre kerülnek az egyéb szolgáltatások is, valamint – az iparűzési adóra is gondolva – a közvetített szolgáltatások is.

Néhány, e tárgykörben felmerült, a valóságban is lezajlott tanulságos esetet vizsgálunk meg az alábbiakban.

Lássunk egy igencsak kacifántos „bérleti díjas” esetet!

Költség-e a költség?

A Betű és Kép Nyomdaipari Kft tulajdonosa váratlanul – egy autóbalesetben – elhunyt 2017 februárjában. A társaság nyomdaipari gépeket bérelt, amelynek bérleti díját 2016. december 30-án egész évre kifizették, 2016. évi mérlegükben e tételt elhatárolták.
A bérleti szerződésben kikötötték, hogy a –bérleti jog lekötése miatt - a Kft 5 évig köteles bérelni a gépeket és fizetni a bérleti díjat. A szóban forgó szerződés 2017. december 31-vel lejárt. A felek nem tértek ki arra a szerződésben, miként érinti a Kft kötelezettségeit olyan váratlan, előre nem látható körülmény, amely a nyomdaipari gépek bérletét feleslegessé teszi.
Az elhunyt üzletrészét unokaöccse vette át, aki nem szándékozik a nyomdaipari tevékenységet folytatni – a korábbi tulajdonos által vállalt munkák február végi befejeztével nem is végezték ezt a tevékenységet -, a továbbiakban rendezvényszervezéssel foglalkozik a társaság.
Kérdés, elszámolható-e a bérleti díj az adóalappal szemben?

Kétségtelen, hogy fentiek miatt a cégnek a bérleti díjat 2017. év egészére ki kell fizetnie, így a 2016-ban átutalt összegből nem követelhet vissza. Ugyanakkor a nyomdaipari tevékenységét a társaság 2017. február 28-án befejezte. A bérleti díjak elhatárolását 2017-ben fel kell oldani azzal, hogy az ebből az év január és február hónapjára eső rész a vállalkozás tevékenysége érdekében felmerült költség, míg márciustól decemberig terjedő időre számított bérleti díjak már nem minősíthetőek ekként, így a tíz havi bérleti díjnak megfelelő összeggel - a társasági adó alapja megállapítása során - az adózás előtti eredményt növelni kell.

Főbérlők és albérlők

Feladhatja a leckét a cégnek a bérleti díjak klasszikus velejárója, az időbeli elhatárolás is!
Ezt szemlélteti a Trendi Kégli Kft este is!

A társaság lakásokat bérel, melyeket bérbe ad. A bérbeadói között magánszemély és vállalkozás is van.
A kapcsolódó szerződések alapján, mind a magánszemély, mind a céges bérbeadó számára 36 havi bérleti díjat előre kifizetett, amit ugyancsak 36 havi bérleti díj előre történő kifizetésével ad albérletbe. Kérdés, hogy a bérleti díjak elhatárolása a magánszemély főbérlők esetében is indokolt-e. Amennyiben nem, úgy mi a helyzet az ezzel összefüggő albérleti díj bevételekkel?
Mivel a Trendi Kégli Kft 36 hónap bérleti díját előre megfizette a főbérlő cégnek - az összemérés számviteli alapelv érvényesülése érdekében - az igénybe vett szolgáltatásként elszámolt 36 hónap bérleti díjából csak az maradhat a költségek között, ami a bérleti időszak tárgyévre jutó részére arányosan jut, az ezt meghaladó részt a következő évekre (a 36 hónapból hátralévő részre) időbelileg el kell határolni. Az időbeli elhatárolást az elkövetkező években időarányosan kell megszüntetni.
Fentiek érvényesek a magánszemély részére kifizetett bruttó bérleti díjakra is.
A társaság az általa bérbe vett lakásokat bérbe adja, hasonló módon, azaz azzal - a szerződésben kikötött - feltétellel, hogy a lakásbérlő 36 hónap bérleti díját előre fizesse meg. Ennek megfelelően 36 hónap bérleti díjat kell számláznia, a bérleti díjat árbevételként kell elszámolnia.
Figyelemmel arra, hogy a bérbe adott lakások bérbevételéért fizetett bérleti díjat - időbeli elhatárolással - 36 hónap költségeként kell elszámolnia, a kapott bérleti díjat is - az összemérés számviteli elv érvényesülése érdekében - ezen időszakra időbelileg el kell határolnia.


Adó vagy szolgáltatás?

A kérdést az Óg-Móg Kft ügyvezetőjében merült fel, amikor a cégautó utáni baleseti adóról megkapta a biztosító számláját.
Tekintve, hogy adóról van szó, ráadásul e tétel a szóban forgó számlán elkülönítetten megjelenik, adóként könyvelendő? Esetleg része a biztosítási díjnak?

Ha a kérdésre a cég könyvelője azt feleli, hogy mindkét megoldás mellett és ellene is szólnak érvek, akkor bizony igaza van – vitatkozott is ezen a szakma, nem is keveset.
Én az egyéb szolgáltatások közötti elszámolást tartom helyesnek - ezt az álláspontot képviseli a Magyar Könyvvizsgálói Kamara is. (https://www.mkvk.hu/tudastar/konzultacio/174)

A 2011. évi CIII. törvény szerint az adófizetési kötelezettség a kötelező felelősségbiztosítási díj-fizetési kötelezettséghez kötődik: a gépjárműhasználattal szükségszerűen együtt járó baleseti kockázat sajátos fedezetére szolgál.

A baleseti adó összegének nagysága a gépjármű használatához kapcsolódó baleseti kockázat mértékét követve – a felelősségbiztosítás díjával arányosan változik.

Igaz, a baleseti adó állami bevétel, és a hivatkozott jogszabály szerint az adó alanya a biztosítóval szerződéses kapcsolatban álló gépjármű-üzembentartó, és ez a tétel adóként való elszámolása mellett szólna.

Ugyanakkor az adó összegét a biztosító állapítja meg, vallja be és fizeti meg. Ehhez a biztosítónak az adót az esedékes biztosítási díjjal együtt kell beszednie.

Fentiekből az is következik, hogy a baleseti adó és a fizetendő kötelező felelősségbiztosítási díj között olyan szoros a kapcsolat (különösen a balesethez kapcsolódó kockázatok viselésével összefüggésben) áll fenn, hogy a kettő egymástól nem elválasztható. A baleseti adót így - a kötelező felelősségbiztosítási díjjal együtt - az egyéb szolgáltatások költségei között indokolt elszámolni.

Alvállalkozó: igen/nem?

A Kalmár és Fiai Kft importkereskedelmi tevékenységet végző társaság.
Tevékenységhez más vállalkozásoktól szállítási, raktározási, egyéb logisztikai tevékenységet vesz igénybe. Az ügyvezető most azon tűnődik, hogy e tevékenységek közül melyeket lehet alvállalkozói tevékenységnek minősíteni, az iparűzési adó alapját csökkentőként számításba venni? Esetleg közvetített szolgáltatásról van szó?

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) értelmező rendelkezései között rögzíti, mit kell az „alvállalkozói teljesítések” fogalma alatt értenünk (52.§. 32. pont).

Eszerint az alvállalkozói teljesítés olyan, az adóalany által továbbadott (számlázott) teljesítmény, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Ptk. szerinti - írásban kötött - vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll.
A vállalkozási szerződéssel kapcsolatos követelményeket a 2013. évi V. törvény („új” Ptk.) 6:238-6:256. §-ai tartalmazzák.
A Ptk. - a hivatkozott helyen - felsorolja a vállalkozási szerződés körébe tartozó szerződéseket.
A szállítási, raktározási, egyéb logisztikai tevékenység szerződései egyik a citált jogszabályi helyeken említett - típusba sem sorolhatók be, tehát nem minősülnek vállalkozási szerződésnek.

Ezzel a Htv. által említett elvárások egyike biztosan hiányzik. Ahogyan az is valószínű, hogy a Kalmár és Fiai Kft a megrendelőjével sincsen – a Ptk. fogalmai szerinti – vállalkozási szerződéses kapcsolatban, így a Htv. másik követelménye sem teljesül.

Fentiekkel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy a példaként hozott társaság és például a fuvarozó cég – mindkét fél vállalkozás - közötti jogviszonyt ugyan minek tekinthetjük, ha nem vállalkozási szerződésnek?

Lényeges, hogy bár a gyakorlatban nem feltétlenül teszünk különbséget, a vállalkozási szerződések és általában a vállalkozók egymással kötött szerződései között, a különbség nem csupán stilisztikai.
A vállalkozói – azaz vállalkozó által kötött – szerződés lényegesen szélesebb kört érint, mint a vállalkozási szerződés. A Ptk. 6:238. §-a szerint: vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (a továbbiakban: mű) megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére köteles.

A gyakorlatban elterjedt az – a polgári jogilag hibás – gyakorlat, a vállalkozó által igénybe vett valamennyi szolgáltatást nyújtót, így a példánkban szereplő, szállítási, raktározási, egyéb logisztikai tevékenységet szolgáltatót is alvállalkozónak tekint, a felek közötti szerződést pedig vállalkozási szerződésnek.

A Htv. hivatkozott előírása azonban nem a kifejezés hétköznapi értelmezésére, használatra utal, hanem kifejezetten arra az esetre, amikor a Ptk. szerinti (6:238-6:256. §) vállalkozási szerződéses kapcsolat áll fenn az adóalany által továbbadott (továbbszámlázott) teljesítmény esetében.

A fuvarozási, a szállítmányozási, a megbízási stb. szerződés szerinti teljesítmények nem tartoznak a Ptk. szerinti vállalkozási szerződések közé. Így az ilyen szerződéses kapcsolatban igénybe vett szolgáltatók nem minősülnek az iparűzési adó alapját csökkentő alvállalkozói teljesítménynek.
Sajnos ez esetben az ügylet közvetített szolgáltatásként való minősítése sem állná meg a helyét.
Ennek fogalmát mind a számviteli törvény, mind a helyiadó-törvény ismeri - és ez utóbbi is megengedi az adóalap csökkentését e tétellel.

A Htv. szerint a közvetített szolgáltatások értéke (52. §. 40. pont): az adóalany által saját nevében vásárolt, és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészében, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészében közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható.
Ennek az elvárásnak tesz eleget, ha például a szerződésben rögzítik, hogy az áru szállítását, raktározását „A” Kft. végzi a vállalkozó felelősségével, a számlában pedig külön tételben szerepel a szállítási, raktározási tevékenység ellenértéke a saját teljesítmény külön feltüntetése mellett.

Fentiekből következően – az említett szerződés tartalmától függően – közvetített szolgáltatások jogcímén csökkenthető a társaság iparűzési adóalapja.

Cikksorozatomban természetesen nem vállalkozhattam arra a – lehetetlen – feladatra, hogy minden, költségelszámolással kapcsolatos problémára kitérek. Arra azonban remélhetőleg sikerült felhívnom a vállalkozók figyelmét, hogy az adóalappal szemben elismert költségek gondos mérlegelése, pontos és a vonatkozó számviteli és adótörvényi szabályoknak megfelelő könyvelésük, adóalappal szembeni elszámolásuk is része az adótervezésnek, és legalább olyan fontos – és ugyancsak sokat hozhat a cég konyhájára -, mint az adóalap- és adókedvezmények igénybevétele.

Ami pedig a cégek közötti viszonyok „lepapírozását” illeti, itt is érvényes egykori professzorom – elismert jogász – megállapítása, miszerint „szerződni tudni kell”!